Hans-Ulrich Treichel
Autor de Lost
Sobre El Autor
Obras de Hans-Ulrich Treichel
Obras relacionadas
Die Geschichtenerzähler: Neues und Unbekanntes von Allende bis Zafón (suhrkamp taschenbuch) (2008) — Contribuidor — 5 copias
Other Words (2003) — Contribuidor — 1 copia
Etiquetado
Conocimiento común
- Nombre canónico
- Treichel, Hans-Ulrich
- Nombre legal
- Treichel, Hans-Ulrich
- Fecha de nacimiento
- 1952-08-12
- Género
- male
- Nacionalidad
- Germany
- Lugar de nacimiento
- Versmold, Westphalia, Germany
- Lugares de residencia
- Leipzig, Saxony, Germany
- Educación
- Université libre de Berlin (Habilitation, Littérature, 19 93)
Université libre de Berlin (Doctorat, Littérature, Thèse sur Wolfgang Koeppen, 19 83)
Gymnase, Hanau - Ocupaciones
- writer
Germanist
Poet
librettist - Organizaciones
- Université de Leipzig (Professeur, Littérature allemande, 19 95 | 20 18)
PEN Center Allemagne (Membre) - Premios y honores
- Prix de littérature Eichendorff (2006)
Prix de la critique allemande (2006)
Prix de l'Anthologie de Francfort (2007)
Prix Hermann Hesse (2005)
Prix Margarete Schrader (2003)
Prix Annette von Droste Hülshoff (2003)
Miembros
Reseñas
Listas
Premios
También Puede Gustarte
Autores relacionados
Estadísticas
- Obras
- 35
- También por
- 5
- Miembros
- 409
- Popularidad
- #59,484
- Valoración
- 3.6
- Reseñas
- 7
- ISBNs
- 89
- Idiomas
- 18
a.) Ez a könyv a háborúról szól.
b.) Pont ellenkezőleg.
Az ellentét feloldása: ha "pont ellenkezőleg", akkor tulajdonképpen mégis a háborúról szól.
Vonzanak a rejtett főszereplős regények. És ennek a könyvnek rejtett főszereplője van: Arnold, az elbeszélő bátyja, aki még csecsemőként veszett el a második világháború kaotikus kavargásában. Ezzel pedig megszűnt Arnoldnak lenni, helyette 2307. számú eltűnt gyermek lett, aki egy áthatolhatatlan bürokratikus labirintus másik oldalán várja, hogy rátaláljanak. Illetve dehogy, mit tudom én, hogy várja-e, lehetséges, ő ennek az egésznek a tragédiájából semmit sem érzékel. Nem ismerjük őt meg a kínjait - ettől rejtett főszereplő. Ismerjük viszont a szülőket, meg az ő megküzdési stratégiáikat. Az anya depresszióját, az apa munkamániáját. És a kamaszelbeszélőt, aki nem igazán tudja átélni ezt az egészet. Neki Arnold nem elveszett, hanem soha nem is volt, ami - valljuk meg - kényelmes állapot. Fázik is a gondolattól, hogy még a végén számból emberré változik. Számára mindazok a traumák, amelyeket a háborúra lehet visszavezetni, idegenek és távoliak. Nincs átjárás szülei és saját tapasztalatai között, ezért nem is lehet empatikus velük szemben. Az empátia hiánya sajátosan hideg elbeszélői pozíciót eredményez, neki ez az egész csak egy hercehurca. Rajta keresztül pedig az olvasó is belekényszerül egy olyan nézőpontba, ahol egy közösség traumája csak bakfitty, irritáló háttérzaj, ami nem hagy minket nyugodtan lenni. Pedig mi csak azt akarunk: lenni, mégpedig nyugodtan. Na, hát erről szól ez a könyv. Legalábbis szerintem.… (más)