Albert Szent-Györgyi (1893–1986)
Autor de The Crazy Ape
Sobre El Autor
Obras de Albert Szent-Györgyi
Az élő állapot : válogatott írások 3 copias
Pledoarie pentru viata 1 copia
Living State and Cancer. Workshop of the Natl Foundation for Cancer Research, and Marine Biological Lab, Woods Hole,… (1978) 1 copia
Bioenergetics 1 copia
Bioenergetics 1 copia
Obras relacionadas
The Excitement and fascination of science;: A collection of autobiographical and philosophical essays, (1965) — Autor, algunas ediciones — 14 copias
Etiquetado
Conocimiento común
- Nombre canónico
- Szent-Györgyi, Albert
- Nombre legal
- Szent-Györgyi de Nagyrápolt, Albert
- Fecha de nacimiento
- 1893-07-16
- Fecha de fallecimiento
- 1986-10-22
- Género
- male
- Nacionalidad
- Oostenrijk-Hongarije
- País (para mapa)
- Hongarije
- Lugar de nacimiento
- Budapest, Hongarije
- Lugar de fallecimiento
- Woods Hole, Massachusetts, USA
- Ocupaciones
- Bioloog
- Premios y honores
- Nobelprijs voor Geneeskunde (1937)
- Biografía breve
- Uitvinder vitamine C
Miembros
Reseñas
Estadísticas
- Obras
- 19
- También por
- 1
- Miembros
- 103
- Popularidad
- #185,855
- Valoración
- 3.6
- Reseñas
- 5
- ISBNs
- 23
- Idiomas
- 3
Óvd meg elméjüket, hogy az én romlottságom őket meg ne rontsa.
Óvd meg életüket, hogy a fegyverek, melyeket kovácsolok őket el ne pusztítsák.
Hogy különbek legyenek szüleiknél, s felépítsenek egy új és jobb világot,
Egy világot tele szépséggel, tisztességgel és jóakarattal,
Hogy szeretet és béke uralkodjon,
Mindörökké.”
(Szent-Györgyi Albert: Psalmus Humanus és hat imádság)
Amikor ez a könyv született, épp zajlott a vietnámi háború, és az egymásra szegezett atomfegyverek árnyékában reális kimenetnek tűnt, hogy a bolygó nemsokára csak a csótányok és skorpiók számára lesz lakható. Ironikus, hogy először a történelemben a tudományos fejlődésnek hála lehetségessé vált, hogy emberek nagy tömegeinek ne csupán elemi szükségleteik kielégítésére legyenek erőforrásaik, hanem valami magasztosabbat is kezdjenek életükkel – de ezeket az erőforrásokat nagyrészt elpazarolták gigantikus és önveszélyes fegyverrendszerek kiépítésére. Szent-Györgyi könyve igazi klasszikus szövege a békevágynak, lendületes, érzelmes, profetikus beszély arról, mit kéne tenni. Persze ha egy geopolitikus vagy katonai stratéga elolvasná, biztos boldogan ízekre szedné, elmagyarázná, miért elengedhetetlen költséges rakétarendszereket telepíteni baráti országokba, valamint periférikus háborúkban jelezni Amerika elszántságát arra, hogy ha kell, szembeszáll a kommunizmus terjedésével. Biztos előhozná, hogy Münchenben is a béke vágyával szívükben tettek engedményeket Hitlernek a nyugati demokráciák, aztán látjuk, mi lett belőle. És a maga szempontjából igazuk is lenne a kritikusoknak – de ez sem változtatna Szent-Györgyi állításának alapvető cáfolhatatlanságán: hogy a hadseregeket a többi hadsereg léte teszi egyedül szükségessé*, következésképpen ha nem lenne egy hadsereg sem, hihetetlen emberi és anyagi tőke szabadulna fel, amit jobb célra is fel lehetne használni. Ez az alapigazság a maga irrealizmusával együtt kristálytisztán lebeg a dolgok felett, olyan maximaként, amit ha nem is lehet tökéletesen megvalósítani, de kívánnunk kell a megvalósítását.
Olvastam e könyvről egy lehúzós recenziót, amiben a véleményező azt hányta Szent-Györgyi szemére, hogy az emberiséget kollektívaként ítéli el, nem mérlegelve, hogy nem mindenki dobna közülünk atomot a másikra. Azt gondolom, a véleményező nem igazán értette meg a könyv üzenetét. Igen, lehet Szent-Györgyit egyszerűsítéssel vagy túlzott szentimentalizmussal vádolni, de amikor nemzedékét mint egészt ítéli meg (magát is beleértve), csak azt teszi, amit a próféták a bibliai idők óta tenni szoktak. Nem eltartja magától a felelősséget, hanem mint az emberi faj egyik tagja, maga is vállalja azt. Írja, amikor felfedezte a C-vitamint, azt hitte, olyasvalamit tett, amit nem lehet rossz célokra felhasználni – erre a saját szemével látta, ahogy aszkorbinsav-tartályokat helyeznek el a német tengeralattjárókban, hogy azok hónapokig a skorbut veszélye nélkül vadászhassanak kereskedelmi hajókra az óceánokon. Aki ember, nem mentes az emberi bűnök alól, a rendszer része és fenntartója, többnyire természetes egzisztenciális létszükségletein keresztül. Veszett fejsze nyele mindenki, aki egy adott világrendben vagy politikai struktúrában szocializálódott. De kutya kötelessége úgy élni, hogy a következő nemzedékeknek, saját gyerekeinek megadja a lehetőséget, hogy az ő hibáit ne kelljen megismételniük, és úgy kell tanítania őket, hogy jobbak legyenek nála. Ez a tiszteletre méltó akarat, a lemondás önmagunkról, mégpedig az élhetőbb jövő érdekében, nos, ez ennek a könyvnek a legfontosabb, legtisztább üzenete.
* Klasszikus műveltségemet fitogtatandó, idecitálnám Vízió szavait az Amerika Kapitány: Polgárháború c. filmből, aki pontosan körülírja a problémát: a nagy erő, amit a hősök birtokolnak, egyben nagy kihívás is, ami hasonlóan nagy ellenerőt hív életre. Így megy ez az erős hadseregekkel is, minél erősebbek, annál inkább inspirálják a többieket, hogy ők is - alkalmasint megterhelve szűkös forrásaikat - ütőképes csapatokat finanszírozzanak.… (más)