Hümm. Elmondom, miért nem csillagozom ezt a könyvet.

1.) Szerintem Esterházy csak önmagához képest lehet rossz, amúgy nem. Ebből a fiatalon kialakult meggyőződésemből jottányit sem engedek.
2.) (a) Van a személyességnek olyan foka, amitől az ember szinte kínosan kezdi érezni magát. (Már hogy én.) Feszeng kicsit. Persze jó, ha az irodalom személyes, annak is kell lennie, de… úgy kéne talán, hogy a művészből este kijön a személyesség, aztán reggel két-három lépés távolságból (biztos, ami biztos) leellenőrzi a működőképességét.
2.) (b) Ráadásul ez olyan személyesség, ami néha határozottan enerváltnak tűnik. Enervált személyesség – az olyasvalami, ami miatt egy objektív pillanatomban akár felül is vizsgálnám az első pontomat.
3.) Voltam én már Szüts Miklós kiállításon, és tagadhatatlanul váltottak ki belőlem hatást a képei. Most valahogy nem. Talán mert nem megfelelő a méret. Talán mert nem lehet úgy érzékelni a felületek darabosságát, mint élőben. Ki tudja. Mindenesetre nem éreztem, hogy ilyen formában és mennyiségben indokolt volt megtömni velük e kis kötetet.
4.) Ezt a könyvet annyi idő alatt olvastam el, amíg megettem egy, azaz 1 db sült csirke-felsőcombot. Sajtos stanglival. (Nem zsíroztam össze.) Bizonytalan vagyok, hogy egy csirke-felsőcombnyi szöveget lehet-e nyugodt lelkiismerettel értékelni, még ha – tagadhatatlan – a képek nézegetése is eltarthat egy ideig. Ha valakinek gusztusa van rá. És hadd legyek gonosz: ez a könyv fogyasztói áron 2.690 Ft. Én (mértem) 13 perc alatt ettem meg a felsőcombot (mikróban melegítéssel együtt). Így ennek könyvnek egy perce kb. 207 Ft-ba került volna nekem. Nyilván nem került, de kerülhetett volna. Belegondolni is rossz.
5.) Amúgy meg hiszem, hogy ilyen művészi árukapcsolásokra szükség van: egy jó író meg egy jó festő találkozására egy minőségi kiadványban. Kell sok ilyen, tehát világ alkotóművészei, egyesüljetek! Írók, költők, festők, illusztrátorok, szobrászok, keramikusok, balett-táncosok, kosárfonók és ürgeöntők – hajrá!