Kornel Filipowicz (1913–1990)

Jószerével tökéletes. Kamaradráma kevés szereplővel és kevés szóval, mégis olyan ereje van, olyan mélységgel rajzol meg egy felejthetetlen emberi profilt, hogy az beleül az olvasóba, és ott marad. Nietschke úr a kertjében él és a kertjének él valahol Németországban, a hatvanas években – aprólékos szeretettel gondozza paradicsompalántáit, babjait és dáliáit. Kertje a rendezettség és a tisztaság megtestesülése: egy hernyó jóvátehetetlen kárt okozhat benne. És itt jön Filipowicz zseniális átfordítása – az, ahogy az olvasóban ennek a rendezettségnek és tisztaságnak az akkurátus ábrázolása valahol átalakul valami hihetetlenül vészjóslóvá, és meglátjuk a sötét szakadékot Nietschke úr lelkében. Tulajdonképpen szimpla metafora a történet, mese a sterilitás piszkos oldaláról – de ahogy meg van csinálva, az lélegzetelállító: így lehet a nyugalom írói eszközeivel a lehető legnagyobb nyugtalanságot életre kelteni. Az a vég pedig… ennél fájdalmasabban nem is lehet belenyomni az emberbe a tüskét. Kicsi könyv, de a háború utáni Európa egyik óriás irodalmi teljesítménye. Mindenkinek ajánlom.… (más)