Stanisław Ignacy Witkiewicz (1885–1939)
Autor de Insaciabilidad
Sobre El Autor
Obras de Stanisław Ignacy Witkiewicz
The Madman and the Nun and The Crazy Locomotive: Three Plays (including The Water Hen) (2000) 48 copias
The Mother and Other Unsavory Plays: Including The Shoemakers and They (Mother & Other Unsavory Plays) (2000) 33 copias
Narcotics: Nicotine, Alcohol, Cocaine, Peyote, Morphine, Ether Appendices (Image to Word) (2018) 20 copias
The madman and the nun 4 copias
Listy do żony. [T. 1], (1923-1927) 4 copias
Teatr i inne pisma o teatrze (Dziela zebrane / Stanislaw Ignacy Witkiewicz) (Polish Edition) (1995) 4 copias
Mr Price, or Tropical Madness and Metaphysics of a Two- Headed Calf (Routledge Harwood Polish and Eastern European… (2001) 3 copias
Dzieła wybrane. [T.] 1, [T.] 2, [T.] 3, [T.] 4-5, 622 [Sześćset dwadzieścia dwa] upadki Bunga czyli Demoniczna… (1985) 3 copias
Théâtre complet, tome I : La sonate de Belzébuth - La Mère - Le Petit manoir - Le Fou et la Nonne (2005) 3 copias
Dziela wybrane-2 2 copias
Dziela wybrane-5 2 copias
Dziela wybrane-4 2 copias
Dziela wybrane-1 2 copias
Mątwa 2 copias
Nowe formy w malarstwie i wynikające stąd nieporozumienia ; Szkice estetyczne - Dzieła zebrane. [T. 8] (2002) 2 copias
The Pragmatists 1 copia
Rubieże przyjemności : seksualna niesubordynacja na obrzeżach amerykańskiej kinematografii (2014) 1 copia
La nuova liberazione 1 copia
Dramaty 1 copia
Szewcy (Wydanie z opracowaniem) 1 copia
Juliusz Kossak 1 copia
Na przełączy 1 copia
Na przełęczy. T. 2, Po latach 1 copia
Staniław Ignacy Witkiewicz (1885 - 1939) Photographien ; [anlässlich der Ausstellung Stanisław Ignacy Witkiewicz… (2003) 1 copia
Stücke 1 copia
Etiquetado
Conocimiento común
- Nombre canónico
- Witkiewicz, Stanisław Ignacy
- Nombre legal
- Witkiewicz, Stanisław Ignacy
- Otros nombres
- Witkacy
- Fecha de nacimiento
- 1885-02-24
- Fecha de fallecimiento
- 1939-09-18
- Género
- male
- Nacionalidad
- Polen
- Lugar de nacimiento
- Warschau, Mazovië, Polen
- Lugar de fallecimiento
- Jeziory, Polesië, Polen (nu: Velyki Ozera, Oekraïne)
- Causa de fallecimiento
- suicide
- Ocupaciones
- playwright
novelist
painter - Relaciones
- Witkiewicz, Stanislaw (father)
Modrzejewska, Helena (godmother)
Malinowski, Bronislaw (friend)
Szymanowski, Karol (friend) - Organizaciones
- Imperial Russian Army
Miembros
Reseñas
Listas
Premios
También Puede Gustarte
Autores relacionados
Estadísticas
- Obras
- 89
- Miembros
- 767
- Popularidad
- #33,179
- Valoración
- 3.9
- Reseñas
- 6
- ISBNs
- 143
- Idiomas
- 11
- Favorito
- 9
No most gondolkodtam azon, miképp mondjam el, mi nem tetszett ebben a regényben, és arra jutottam, összefoglalom az első fejezetet, abból talán kiderül. Szóval. Atanazy, a jóképű lengyel értelmiségi megy az utcán. Atanazyról tudni kell, hogy igazán és elképesztően szerelmes menyasszonyába, Zosiába, aki egy lenszőke lengyel lány, egy olyan igazi lengyel lány, aki nem különösebben okos, de legalább lengyel, és legalább lány. Némiképp bonyolítja a helyzetet, hogy Atanazy most éppen Helához, a „gazdag, ordenáré zsidónőhöz”* tart, hogy magáévá tegye, mert Atanazy filozófus lélek, aki mintegy filozófiailag eldöntötte, hogy a Zosia iránt érzett szerelmét csak azzal teljesítheti ki, ha megdug egy csábos és túlművelt szemitát. Vagy valami ilyesmi. Miután végigmonologizálja nekünk az odautat, megérkezik, és kihajítja a hölgy budoárjából az ott tartózkodó Prepudrech herceget (hülye lengyel nevek... hívjuk inkább Kubának, könnyebb lesz úgy az élet), aki ki is hívja párbajra... de ez a következő fejezet témája lesz, ne ugorjunk előre. Miután ilyetén módon megteremti az édes kettes lehetőségét, a fiatalember meggondolja magát, és mégis inkább Proustról kezd fecserészni a nőnek, aki unja ezt (a helyében én is unnám), szóval a vége mégis az, hogy dugnak. De hogy Hela dugta meg Atanazyt, vagy Atanazy Helát, az nem igazán világos.
Mert. Közben. Állandóan. Dumálnak.
Filozofálnak. Monologizálnak. Dialogizálnak. Trialogizálnak. Satöbbi.
Érteni vélem, mit akar W. Hogy miért tömi tele a regényteret egzaltált primadonnákkal, akik bámulatos érzelmi salto mortalékkal kápráztatják el lépten-nyomon a nagyérdeműt, és ezeket folyton hosszasan elemzik, kommentálják is, egyfajta Bergsonnal felhabart konyhafilozófiát eszkábálva még abból a kérdésből is, hogy milyen alsóneműt vegyenek fel aznap. Értem, hogy miért néz ki úgy az összes szereplő, mint önmaga démonira hangolt karikatúrája (elég csak Sajetan Tempére, a karizmatikus kommunistára, vagy Restly tisztelendőre, a hasonlóan karizmatikus szerzetesre gondolni). W. alighanem úgy véli, hogy a széteső világ egzaltáltságát a szereplők egzaltáltságán keresztül kell bemutatni – de valahogy az a benyomásom, nem annyira a világ esett szét itt, hanem a szerző. Néha olyan a szöveg, mint egy irodalmi epilepsziás roham.
Különös élmény volt figyelni olvasás közben azt, ahogy a markáns szimpátiamennyiségem hogyan olvad el olvasás közben. Nem mondom, hogy nem maradt belőle semmi – mert így a kötet végével is érzek valamennyi tiszteletet W. céljaival, és a megvalósítás merészségével kapcsolatban. Tetszett például, ahogy a szerző indulatosan elveti a „hagyományos” regényírás eszközeit, veszettül keresi az új formákat, az új megközelítéseket. Csak hát miért nem némák legalább a szereplők? Legalább egy-kettő?
* Tépelődtem rajta, nevezhetem-e Witkiewiczet antiszemitának. Az biztos, hogy izraelita szereplőinek ábrázolásakor nem spórol a kategorikus megállapításokkal: úgy mutatja be őket, mint egyfajta démoni deviánsokat. (Mintha észre se venné, hogy lengyelei is éppoly deviánsak, mint izraelitái, csak devianciájukban van valami katolikus jelleg.) Feltételezem, a kor kontextusában ez bizonyára lágyabban hatott, de nekem időnként kellemetlen lett a szájízem tőle.… (más)