Az átlagembernek elég furcsa a viszonya a kapitalizmushoz. A kapitalizmus vívmányait persze nagyon szereti, de magát a kapitalizmust már nem annyira. Valami olyan rendszert szeretne inkább, ahol a közösből (értsd: a többiek javaiból) neki a teljesítményétől függetlenül több jut, de úgy hogy közben a szétosztandó pénz sem csökken.

Nekem elégnek tűnik, ha megnézzük, hogy teljesített az NSZK - NDK páros, vagy még inkább Észak-Korea és Dél-Korea, de valahogy ezek a példák sem győzik meg az átlagos kapitalizmusgyűlölőket. Valószínűleg az sem segít, hogy még a kapitalizmus védelmezői is szégyenlősek, a legtöbben csak addig jutnak el, hogy a kapitalizmus tényleg csúnya dolog, de sajnos a gyakorlatban valóban ez működik legjobban. Egy kapitalizmust védő politikus többnyire pont azt szokta felsorolni, hogyan fogja majd ő nagyszerűen a kapitalizmus hibáit (vélt vagy valós) kijavítani. Ez az esetek többségében valahogy mindig kevésbé kapitalista világot jelent, ahol pont az előbb említett politikus dönt mások pénzének újraelosztásáról.

Ez a könyv nem kevesebbre vállalkozik, minthogy azt bizonyítsa, hogy a kapitalizmus nemcsak a gyakorlatban működik, hanem erkölcsi értelemben is teljes mértékben vállalható, sőt az alternatíváknál erkölcsösebb rendszer. A könyvben szereplő esszék színvonala vegyes, van amelyik jobban tetszett, valamelyik kevésbé. Határozottan rossz nem volt köztük, bár volt olyan amelyik a témája alapján nem biztos, hogy ide illett. Az esszék nem alkotnak egy összefüggő rendszert, a sok író (köztük több Nobel-díjas) miatt ez amúgy is szinte lehetetlen lenne.

Jó kérdés, vajon eléri-e a könyv a célját, van-e olyan olvasó aki a könyv hatására kezdi el erkölcsös rendszernek látni a kapitalizmust. Bár kissé szkeptikus vagyok, már az is elég lehet, ha pár emberben felmerül egyáltalán, hogy a kapitalizmust is tekinthetjük erkölcsös rendszernek. ( )