Alexandra Salmela
Autor de 27, or Death Makes an Artist
Obras de Alexandra Salmela
Antihrdina 1 copia
Obras relacionadas
Etiquetado
Conocimiento común
- Nombre canónico
- Salmela, Alexandra
- Otros nombres
- Balážová, Alexandra (birth name)
- Fecha de nacimiento
- 1980-11-07
- Género
- female
- Nacionalidad
- Czechoslovakia (birth)
- Lugar de nacimiento
- Bratislava, Czechoslovakia
- Lugares de residencia
- Tampere, Finland
- Educación
- Academy of Music and Dramatic Arts, Bratislava (MA|Theatre Dramaturgy)
Charles University, Prague (MA|Finnish Language and Literature) - Ocupaciones
- writer
Miembros
Reseñas
Listas
Premios
También Puede Gustarte
Autores relacionados
Estadísticas
- Obras
- 5
- También por
- 1
- Miembros
- 56
- Popularidad
- #291,557
- Valoración
- 3.0
- Reseñas
- 3
- ISBNs
- 5
- Idiomas
- 2
– Semmit. Kevesebb mindent, de jobban”
Angie a 27-es szám bűvöletében él: mivel valamennyi eszmei példaképe 27 évesen halt meg (Cobain, Hendrix, Joplin, Morrison, stb.), ezért ő sem akarja kivárni a 28-at. Elhatározza hát, hogy még a kérdéses életkor előtt összeüt valami halhatatlan irodalmi alkotást, aztán a lehető legemlékezetesebb módon búcsút int az árnyékvilágnak. Vajon tartja magát elképzeléséhez? És ha igen: miféle szellemes módját választja az öngyilkolásnak? Ez a két kérdés az a cukorka, amivel Salmela becsalogatja olvasóját az érdektelenség bozótjába, jól kihasználva, hogy csak kibírjuk valahogy azt a 300 oldal langyos semmit, bízva a bombasztikus végkifejletben*. Az említett langyos semmi két szálból áll: 1.) Angie írói válságának taglalásából – ami egy újabb trükkös variáns a feladványra: hogyan írjunk könyvet arról, hogy nem tudunk könyvet írni? 2.) Egy háromgyermekes finn család ügyeinek-bajainak részletezéséből a skandináv vadonban – abban ugyanakkor komolyan kételkedem, hogy ha egy kétéves kislány plüssjátszótársa (bizonyos Röfi Úrfi) narrál nekünk egy bevásárlást a szupermarketben, akkor az máris eredeti és érdekes lesz.
A két szál aztán a könyv harmadánál találkozik, ami a szereplők interakciójától kicsit barátságosabbá is válik – ugyanakkor a legmagasztalóbb jelző, amit össze tudok kaparni vele kapcsolatban, az továbbra is csak a „jópofa”. A szereplők jópofán beszélgetnek, jópofán konfrontálódnak, jópofán átértékelik saját életüket. Olyan szavakat, mint „mély” és „sokrétű”, már nem mernék a szöveggel egy kontextusban emlegetni. Habkönnyű half-irodalom mérsékelt mondanivalóval – néha untam, de legalább nem fájt.
* Amely végkifejlet bombasztikussága bizonnyal megemelte volna a csillagok számát. Volna.… (más)