Rejtő JenőReseñas

Az első Rejtő mű, amit olvastam, valamikor tízéves korom körül, és már akkor is imádtam. Azóta is, minden újraolvasásnál.

Az egyik kedvenc Rejtő-könyvem, akárhányszor újra tudnám olvasni. (A másik A tizennégy karátos autó). Sajnáltam, hogy nem jelent meg az Alexandra díszkiadás sorozatában.

Hihetetlen karakterek, szövevényes cselekmény és bravúros nyelvi megoldások – falni lehet, sajnos csak pár óra terjedelemben…

Fergeteges fordulatokban bővelkedő kalandos regény, mely nyelvileg is hatásos.

Kötelező olvasmány 8. osztályban - legalábbis itt nálunk -, és fiam panaszkodott, hogy nehezen érthetőek az időbeli ugrálások.
Gondoltam segítek neki egy kicsit.
Valóban egy idő után eléggé ugrál a történet, ráadásul, mivel többször is elrabolják és visszaszerzik a címben szereplő autót, ezért nehéz követni, hogy egy újabbról mesél vagy a korábbit mutatja be más valaki szemszögéből.
Szokásos rejtői fordulatok, filmbe kívánkozó gegek, nem túl összetett, hibáikkal együtt is szerethető karakterek, szerelem, rejtély, akció: szóval minden, ami egy jó ponyvába kell.
Kis ráncfelvarrással akár maivá is tehető a történet, de jelen formájában látszik rajta az idő.
Bár Magyarországi nem volt annyira birodalom, a magyar nemzetiségű szerző ennek ellenére gyarmatosító nézőpontot vesz fel: a művelt franciák majd segítenek ezeknek a szerencsétlen vad afrikaiaknak elvezetni az országukat.
A nők szépek és kedvesek, de autót is maximum szülői engedéllyel vezethetnek.
A fókuszcsoport magától ilyet már nem olvasna.