Angi Máté

Vártam nagyon, de tartottam is ettől a könyvtől: a felnőtteknek író Máté Angitól. A mesekönyveit nagyon szeretem, féltem tőle, hogy itt hiányozni fog az az egyedi, mátéangis hang(ulat). A harmadik mondatnál megnyugodtam, az első oldal alján már elszorult a szívem, és úgy is maradt a végéig. Lehetne kötözködni, hogy volt olyan mondat, amelyben megszaladtak a tájszavak, de nem akarok. Nagyon nyomasztó volt: tiszta, egyszerű gyerekhangon szólt arról, ami nekünk elfogadhatatlan, neki a természetes, az egyetlen ismert valóság. Jól megírt rettenet.

Érdekesek voltak a képek is, mindig a hátulját láttuk először, kicsit átrajzolva. Aztán fény felé tartottam a lapot, hogy lássam úgy is, csak azután lapoztam a fényképre. (Most azt gondolom, valami ilyesmi működhet a főszereplőnél is: valamit lát a körvonalakból, aztán kicsit többet lát, teljes egészében azonban csak visszatekintve, miután lapozott.)… (más)

2020:
Még mindig az egyik legkedvesebb. Minimum hármasával olvastuk, és az összetéveszthetetlen mátéangis hang azonnal megnyugtatott mindannyiunkat (engem is, estére már gyakran rám fér).

2015:
Valódi élvezet olvasni. Alig várom, hogy az Ovis kiválassza. Vagy csak nagylelkűen beleegyezzen az esti mese kívánságomba. Tudja már, hogy szívesen mesélek neki ebből többet is. Szinte csiklandoz az öröm, ahogy a könyv varázslatos világába lépek, és a különleges mondatokat olvasom. A muszogó sünről, a kacagó compókról, piroskodó cseresznyékről, vagy az alagútról, aki hadaró és dadogó vonatokról ábrándozik. Nem is tudok egy legkedvesebbet választani. Rövid, csodálatos történetek, Szulyovszky Sarolta különleges illusztrációival. Minden mese két, szemközti oldalt foglal el, így az Ovis a történet alatt ugyanazt a rajzot nézegeti, nem lapozunk. Ez csak akkor nem jó, amikor nem tetszik neki a kép, és az bizony előfordul. Kár, mert a szavak csodálatosak. Szintén megtalálható a Mesepszichológia 2. ajánlásai között, de már az ovis korosztálynál.… (más)

Van, hogy az ember fáradt, és ideges. Olyankor nehéz váltani, és – nyugodtan – esti mesét olvasni. De nem ezzel a könyvvel (vagyis inkább nem Máté Angival). Egy egyszerű városból is olyan varázslatos hely lesz a kezei közt, hogy kész relaxáció elmerülni benne. Csobbantunk, lubickoltunk a világban, amelyet teremtett. Megnyugodtunk, nevettünk, kikapcsoltunk. Az ötéves jól tudta követni, a lassan másfél évesnek a rajzok tetszettek. Nagyon kedves, eredeti mese, egészen különleges, mátéangis.… (más)