Daniela Kapitáňová

Zseniális. Néha nagyon szórakoztató, de pont azért nem mindig szórakoztató, amiért zseniális: mert hihetetlenül következetes. Kapitánová nem olcsó Benny Hill-epizódot rittyent Samko Tále, az értelmi fogyatékos papírgyűjtő elbeszéléséből, hanem egy véresen komoly és igen-igen fájdalmas drámát a mi saját Közép-Európánkról, és ezt csak álcahálóként takarják (úgy-ahogy) hősünk muris marhaságai. Végső soron lényegtelen elem, hogy Samko debil-e vagy sem, hisz ő csak felböfögi azt, amit annyian mondanak, suttognak, mormognak mifelénk – azok, akiket egy demokrácia se kiköpni, se lenyelni nem tud. Samko pedig visszatükröz mindent, ami az elme dögkútjából kiszabadult: félelmet az újtól, idegengyűlöletet, gátlástalan önigazolást és az önismeret teljes hiányát, szocializmus-nosztalgiát, valamint azt, hogy bármi is történjék a nagyvilágban, minket csak az érdekel, hogy a nyüves tolikocsinkról letört az a nyüves visszapillantó tükör, és hogy ezért rohadjon meg mindenki.

„Mert én nem vagyok debil.
Mert én olyan vagyok, mint mindenki más, ezért is becsül engem mindenki más, mert én olyan vagyok, mint mindenki más.” Lehet, Samko, hogy olyan vagy. És ez nem rád nézve szégyen.
… (más)