Lars Gyllensten (1921–2006)
Autor de Barnabok : romantiska artefakter
Sobre El Autor
Créditos de la imagen: Lars Gyllensten Foto by Albert Bonniers Förlag AB
Obras de Lars Gyllensten
Kains memoarer 7 copias
Moderna myter : dialektisk fantastik 5 copias
Provdockan 4 copias
Sokratese surm : [romaan] 4 copias
Lotus i Hades 4 copias
Rätt och slätt : anteckningar från det där pensionatet som jag bodde på när jag skulle… (1983) 3 copias
Desperados : noveller 3 copias
Ur min offentliga sektor 3 copias
Pamiętnik Kaina 2 copias
Det blå skeppet 2 copias
Svenska akademien förr och nu 1 copia
Nobelpriset i litteratur 1 copia
Tal på Övralid 1969. 1 copia
Nihilistiskt credo 1 copia
Obras relacionadas
Etiquetado
Conocimiento común
- Nombre legal
- Gyllensten, Lars Johan Wictor
- Otros nombres
- Wictor, Jan
- Fecha de nacimiento
- 1921-11-12
- Fecha de fallecimiento
- 2006-05-25
- Género
- male
- Nacionalidad
- Sweden
- Lugar de nacimiento
- Stockholm, Sweden
- Ocupaciones
- professor of medicine
novelist
poet - Organizaciones
- Svenska Akademien (stol 14)
- Premios y honores
- Svenska Dagbladets litteraturpris (1958)
Litteraturfrämjandets stora romanpris (1961)
Doblougska priset (1964)
De Nios stora pris (1966)
Övralidspriset (1969)
Litteraturfrämjandets stora pris (1972) (mostrar todos 10)
Kellgrenpriset (1986)
Pilotpriset (1987)
Stiftelsen Selma Lagerlöfs litteraturpris (1991)
Harry Martinson-priset (1991)
Miembros
Reseñas
Premios
También Puede Gustarte
Autores relacionados
Estadísticas
- Obras
- 48
- También por
- 1
- Miembros
- 276
- Popularidad
- #84,078
- Valoración
- 3.5
- Reseñas
- 1
- ISBNs
- 46
- Idiomas
- 4
- Favorito
- 2
(Charles Ricketts: Don Juan, 1911)
(Nem annyira szeretek ilyen könyvekről értékelést írni. Ha valamit szerettem olvasni, azzal kapcsolatban viszi az ujjamat a lelkesülés, legalábbis többnyire. Ha meg idegesített, akkor éltet a tudat, hogy a művet, miután befejeztem, szarkazmusom kiéhezett oroszlánjai elé vetem. Ez a regény viszont langyos. Van benne egy határozott és jól kifejtett etikai probléma, de ez markánsan rá is telepszik a szereplőkre. Nem éreztem őket igazinak, a köztük lévő személyi kapcsolatok pedig inkább a szervetlen, mint a szerves kémia fogalmaival írhatóak körül*. A maga hűvös módján érdekes volt, de nem annyira, hogy ne tegyem félre minden apró-cseprő egyéb feladat miatt. Gyllensten azt üzeni a hátsó fülön, hogy „két ravasz csibész történetét” akarta megírni. No, szerintem a ravasz csibészek ennél élettelibb könyveket szoktak eredményezni.)
* Erre lehet mondani (ezt onnan tudom, hogy pont az imént mondtam magamnak, mint ördög ügyvédje), hogy a gyllensteni Don Juan egyik fontos jellemzője a számító hidegség, tehát nem várhatjuk, hogy sokszínű érzelmi viszonyokat építsen ki akár a többi szereplővel, akár az olvasóval. Ez igaz. Ugyanakkor kijelentem: én ezt a regényt olvasván egyszer sem akartam bemenni a szövegbe, és felrúgni az antagonistát a Holdba, ami mindenképpen megbízható lakmuszpapírja annak, hogy nincs is igazán jól megírva. Slussz-passz.… (más)