Bernard Deyries

Legjobban az tetszett, hogy összefüggéseiben mutatja be az eseményeket. Ez hiányzott nekem mindig a történelemórákból. Fogalmam sincs például, mi mivel történt egyszerre a világ- és a magyar történelemben, pedig nyilván hatással voltak egymásra.

Az egy időben alkotó művészek, tudósok egymásra hatásait sem hagyják szó nélkül: Csajkovszkij “[e]gy vonósnégyesének hallatán… Tolsztoj sírva fakad.” (90. old.) Brahms kürt-szeretetét összehozzák egy Verlaine idézettel, Richard Strauss operáit pedig Freuddal.

Információ szempontjából elég tömény, de a rajzokban is el lehet veszni. Jó kiegészítés lehet az aktuális részt akkor olvasgatni, amikor tanulja az ember(gyerek) az iskolában. Tartósabban megmaradhat a fejében a sok sztori, kép és összefüggés, mint a bemagolt adatok.

Rengeteg érdekesség* is van benne, nincs viszont fordítási hiba, és amennyire láttam, tárgyi tévedés sem. Úgy látszik, a nyolcvanas években még több időt és lektort adtak a könyvek fordításához.

*egy pár kigyűjtve itt: https://blueisthenewpink.wordpress.com/2016/05/13/olvassunk-kepregenyes-ismerett...… (más)

Már vagy 25 éve olvastam, de emlékszem a kellemes hangulatára. Annak idején sok képregényt olvastam (Kockás), ahhoz képest mégis meglepő volt, hogy egy komoly történeti munkát is ebbe a formába öntöttek. A szándék hasonló lehetett, mint az Egyszer volt ... rajzfilmsorozat esetén: gyerekek számára emészthetően átadni, komoly és nagy mennyiségű tudást. A hagyományos téglalapokra osztott rajzokhoz képest nekem újdonság volt az egész oldalas képek használata, az ábrák egymásba folyása, egy-egy szereplő téglalapról téglalapra ugrálása, a folyamatos külső narráció.
A francia képregényrajzolók kiemelkedő munkája.… (más)