Hihetetlen részletek, fantasztikus meseszövés - ilyen fordulatos az élet, ha megfigyeljük és átéljük a pillanatokat. ( )

Az önéletrajzi trilógia első két kötete után túl sok meglepetés már nem éri az olvasót, ezúttal 1963-tól követhetjük Faludy életét. A három kötet közül ez írja le az író életének legnyugodtabb korszakát. Nekem úgy tűnik, hogy eredetileg az 1989-es hazatérés zárta volna le a könyvet, és az utána következő időszak már egy negyedik kötet tárgya lett volna. Mivel ennek a megírására már nem volt idő, egy-két későbbi történet is bekerült a könyvbe.

Nem meglepő módon az élettörténet leírását folyamatosan megszakítják a visszaemlékezések, anekdoták. Míg a korábbi kötetekben ( főként az elsőben ) az össze-vissza csapongás ellenére is illettek a könyvbe a történetek, itt egy különálló fejezetben mutat be Faludy 10-20 érdekes embert, meg sem próbálva beilleszteni a könyvbe a történeteket. Az még kevésbé furcsa, hogy egyes ( valóban érdekes ) az első két kötetben szereplő történetet megismétel az író, de az már meglepőbb, hogy egyes történetek a köteten belül ismétlődnek.

A korábbi két kötethez képest a könyv kissé szerkesztetlennek tűnik. Elképzelhető, hogy egyszerűen Faludynak nem volt erre már ideje, de az is, hogy a kiadó szólt bele túlzottan a könyvbe. Utóbbit erősíti meg számomra az a meglepő visszafogottság, ahogy Ericről ír. Nem igazán világos, hogy ha már a trilógia első kötetében (az 1960-as években) vállalja valaki biszexualitását, az miért lesz ilyen szemérmes bő negyven évvel később. ( )