A kezdés után rögtön elkapta a fonalat a csapatunk, látványos akciók, leleményes megoldások uralták a játék képét.
Az ellenfél sokáig csak nyomozta a labdát. A cseljátékunk kiváló volt, ahogy azt a törzsszurkolók már megszokhatták.
Izzott a légkör a lelátón is, a jobbnál jobb megoldások láttán ollézni támadt kedvünk.
A korábbi mérkőzések legjobb jeleneteinek utánzása is jól sikerült.

A második félidőre kicsit elfáradtak az aranylábú gyerekek, mintha az oxigénhiány miatt nem találták volna a helyüket a pályán.
Foghatnánk az idény eleji formára, de - mivel jócskán benne vagyunk az idényben - inkább azt mondom, hogy a szerda-szombati mérkőzésterhelés lett túl sok a fiúknak.
Szerencsére a mérkőzés elején szerzett előnyünket meg tudtuk tartani, kicsit ráültünk az eredményre, így igazságosan hoztuk el a három pontot a rivális otthonából.

Néhány részlet, ami megfogott:
"Öcsém bírói működésének első jelentős hozadéka: hogy anyánk, a jó édes anyánk bizony föltámadt, sőt a bekiabálások szerint nagy és mondén életet él."

"De végigmondja, az alapbölcsességeket is: Egy kéz nem henc! Nincs kis falt meg nagy falt! Nem rossz kapus, de a gólt ő se védi! Ne a labdát nézd, a pályát! Nincs neki periferikus látása. Ez semmi nem volt, csak a hattyú halála. Később: Na ez volt a hattyú halálából az iszap." Lásd még Belga: 22 férfi

"Valahogy nem sportosak a rólam szóló sportanekdoták."

"A rosszul átsült hús enyhén savanykás mellékízéről nem tudom eldönteni, hogy a romlottság első, már-már finoman elegáns jelzése vagy pedig gasztronómiai jellegzetesség, tehát szándékosan ilyen, egy helyi specialitás, nemzedékek sora dolgozott ezen a savanyún, őrizte a titkot…"

"Az mintha igaz volna, hogy Németország rendszerint vagy túl nagy, vagy túl kicsi, nehezen találja a ritmust, de hogy félni kellene tőle, azt nem hiszem. Igaz, az sem volna jó, ha ő maga nem félne egy kicsit önmagától, ha nem tartana saját magától, ha nem tartaná fél szemét önmagán."

"Igyekszem a fiú arcáról leolvasni a náci állati vonásokat. Illetve emberi, európai vonásokat, melyek nácik. Csak egy szerencsétlen, szomorú kis faszt látok. Lehetne a fiam is akár. Mit csináltam rosszul?" ( )

Mindig szerettem Esterházy stílusát, de valahogy a témaválasztásai nem igazán jöttek be. Azért választottam ezt a kisregényt, mert a cím alapján úgy tűnt, itt egy engem érdeklő témát dolgoz fel. Valójában persze össze-vissza csapong, de mégis folyamatosan visszatér a központi témához.

A szokásos módon nagyszerű stílus mellett különösen tetszettek a matematikai utalásokat tartalmazó mondatok. ( )