Pulse en una miniatura para ir a Google Books.
Cargando... Die Jünger Jesupor Leonhard Frank
Cargando...
Inscríbete en LibraryThing para averiguar si este libro te gustará. Actualmente no hay Conversaciones sobre este libro. sin reseñas | añadir una reseña
Pertenece a las series editorialesContenido en
No se han encontrado descripciones de biblioteca. |
Debates activosNingunoCubiertas populares
Google Books — Cargando... ValoraciónPromedio:
¿Eres tú?Conviértete en un Autor de LibraryThing. |
Volt idő, amikor imádtam volna ezt a könyvet. Most leginkább zavar az egysíkúsága. Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám: látszik, hogy Frank nem Németországban töltötte azt az időt, amikor a regény játszódik – hiába vet fel érdekes morális kérdéseket, figurái sematikusak, és lerí róluk: nem élnek, csak éppen közölni akar általuk valamit. Sőt, picit rosszabb is ez, mint egysíkúság: hamisítás. Itt vannak például ezek a fiatal srácok*, akik hihetetlen önzetlenséggel és érettséggel állnak neki megoldani Németország problémáit. Őket láthatólag meg sem érintette a több éves nemzetiszocialista nevelés. Ez egy elég idealista álláspont – szeretném hinni, de nem tudom, hogy 1.) a gyerekek zsigerileg romlatlanok, és mivel a jövő övék, ezért a jövő is ígéretes – tulajdonképpen a mi befektetett munkánktól függetlenül 2.) a németek nagyjából-egészében kettéoszthatóak nácikra és nem nácikra olyan egyszerű kritériumok alapján, mint az, hogy a pofájukra van írva a nácizmus, illetve hogy van mit a tejbe aprítaniuk. Frank felosztása egy tulajdonképpen nagyon kényelmes helyzetet teremt, mégpedig echte szocreál módszerrel: vagyunk MI, a kisemmizettek, a hatalomból kiszorítottak, a nincstelenek, és vannak ŐK, a gazdagok, akik hatalmi eszközökkel felépítették a nemzetiszocializmust, és még a háborús vereség sem ebrudalta ki őket a pozíciókból. A két halmaz között nincs átjárás, a határok világosak – antifasiszták és fasiszták eposzi küzdelme az osztályharc mezében jelenik meg. Én azt gondolom, többek között ez a hozzáállás vezetett ahhoz, hogy a keleti blokk elmulasztotta a szembenézést a probléma egyik felével** – hogy miként hagyták magukat a tömegek megszédíteni. Így aztán elég őket ott fenn cseszegetni, mi itt lenn nem tehetünk semmiről, felelősségünkről ezek után ne essék szó. Pedig a választott hatalma a választó nélkül – csak buborék.
* Abba már bele sem kötök, hogy a tanítványok között egy lány sem akad. Illetve egyet felvesznek: ruhát foltozni. De tény, hogy a tizenéves fiúk valóban egymás között szoktak bandázni.
** Azért az NSZK sem dicsekedhet, ott is a ’60-as évekig kellett várni erre. ( )