12/2/22

Van abban valami szürreális, amikor Braudel tündökletes, franciás stílusa egy olyan magas szárazanyagtartalmú üggyel találkozik, mint a gazdaságtörténet. Amúgy ez az úr, mint megtudtam, a XX. századi történelemtudomány egyik megújítója, aki elvetette azt a szemléletet, hogy a történelmet nagy eseményeken és nagy formátumú figurákon keresztül kell vizsgálni – ő inkább úgy látja, a lassú változások érdemesek vizsgálatra, mert azok mozgatják a világot. Ezzel például mélységesen egyetértek. Persze könnyebb úgy beállítani a dolgokat, mintha mondjuk a magyar történelem elrendezhető lenne a honfoglalás – Mohács – rendszerváltás háromszögben, de a mélyebb megértéshez nem ezeket a látványos kataklizmákat kell tüzetesen szemrevételezni, hanem a hozzájuk vezető folyamatokat, hisz végtére is ezek a folyamatok okozzák a kirobbanó eseményeket, nem pedig fordítva. Másik kacifántja Braudelnek, hogy utálja a szűk definíciókat, ami sajátos, hogy azt ne mondjam, folyós tudományos szöveget hoz létre. De ezzel az elvével is egyetértek. Vonzó persze bizonyos jelenségeket egyszavas fogalmi börtönbe zárni, mondjuk ráaggatjuk a kapitalizmus címkét, és minden meg van oldva, de a helyzet az, hogy maga a fogalom előbb-utóbb úgyis kimászik a megjelölés alól, és lám, a definíció máris pontatlan. Ma ezt értjük kapitalizmus alatt, holnap meg már egészen mást, de mi mégis ragaszkodunk a jelöléseinkhez, ami hibákhoz vezet. Persze kell a definíció, hogy megértessük, most, ebben a pillanatban miről beszélünk, de Braudel világában mindig újra és újra definiálni kell a fogalmakat – ami persze hosszadalmas procedúra, de aligha elkerülhető. Meg aki szeret folyton definiálni, mint én, annak kifejezetten örömet okoz.

Amúgy meg a könyv arról szól, hogy a piacgazdaság (a fogyasztás és termelés közötti kapocs) és a kapitalizmus (a piacgazdaság felülről, mesterségesen történő manipulálása) nem ugyanaz. Meg hogy miért pont Európában alakult ki, Kínában meg miért nem*. Érdekes.

* Mázli, hogy pont most olvastam a Szép asszonyok egy gazdag házban-t. Szépen támasztják alá és értetik meg a szépirodalomban ábrázolt szituációk a braudel-i állításokat a kínai piac magába zártságával kapcsolatban. ( )

D'intéressantes distinctions, entre vie matérielle, vie économique (économie de marché) et "capitalisme" (vu ici comme la partie la plus volatile de l'économie). C'est une définition très particulière du capitalisme qu'emploie Braudel, mais son rappel de ce que les relations économiques entre individus sont bien plus larges que ce qu'on nomme habituellement marché ou capitalisme est utile. Sa référence à Edward W. Fox (auteur de "L'autre France") est précieuse, car c'est une clef importante d'explication des clivages français, malheureusement trop méconnue. Sa réaffirmation de la puissance et des bienfaits du marché, concurrentiel et transparent, qu'il oppose au capitalisme monopolistique et opaque, est bienvenu. Mais cet ouvrage est un peu décevant par deux aspects : il apporte finalement peu d'explications sur la dynamique du capitalisme, qui est pourtant son titre (il est assez descriptif, et cherche à dégager des concepts, plutôt qu'à rechercher les causes), et Braudel s'y montre meilleur historien qu'économiste (son analyse économique est datée, et présente de sérieuses faiblesses ; il fait état de croyances, et ignore visiblement totalement l'école autrichienne d'économie). Un croisement de la prodigieuse connaissance historique de Braudel avec la grille d'analyse économique de l'école autrichienne aurait donné des résultats autrement plus intéressants que ces tâtonnements. ( )

J'ai bien aimé ce livre, il donne un vision general du capitalisme que c'est tres necessaire de savoir dans nos jours. Le capitalisme n'est pas un invention de quelques millionaires. Ça a eté un long processus qui vient de trés avant dans la antiquité. ( )

117 pages of very thin blather. In extreme contrast see how much content I. R. Christie fits into 114 pages in CRISIS OF EMPIRE. ( )