Beschouwingen over het leven als vader met een kind van de geboorte tot de tiende verjaardag. De man voelt aan hoe bewust kinderloze paren woordenloze kritiek uiten over het hebben en zelfs het bestaan van kinderen als een manier om hun eigen keuze goed te praten.

Ondanks alle moeilijkheden en de bijna altijd afwezige moeder houdt hij vol en doet wat mogelijk is voor de opvoeding.

Het boek vraagt bij het lezen meer aandacht dan gemiddeld. Toch loont het de moeite. ( )

Ha választanom kéne, hogy ebben a könyvben töltöm el az egész gyerekkorom, vagy a Twist Olivérben, akkor inkább utóbbit választanám. Nem mintha ez a könyv kirívóan kegyetlen lenne - egyszerűen riasztóan hideg, távolságtartóan elemző próza. Handke az apa-gyermek kapcsolatot minden érzelmi átéltségtől mentesen mutatja be, a csemete megfosztatik élőlény voltától, és egyszerű "körülménnyé" válik, olyasmivé, ami teljesen átstrukturálja ugyan az apa életét, de mindezt személytelenül teszi. Néha örömet vált ki, néha dühöt, megoldandó problémákat vagy elvégzendő (esetenként izgalmas) feladatokat indukál, de nem úgy, mint egy egyéniség, akihez komplex érzelmi viszony fűz minket, hanem inkább mint egy bonyolult, nehezen megfogható rendeltetésű bútordarab, amit valaki lepakolt a szoba közepére, és most nem tudjuk, mit kezdjünk vele. Tudj' Isten, ez a hozzáállás engem icipicit taszít. Attól függetlenül, hogy ami a szöveg irodalmi megformálását illeti, Handke tényleg bravúrosan teljesít.

Életkedvben túltengő kezdő apáknak remek elkedvetlenítő olvasmány.

(A Gyerektörténet amúgy a Hosszadalmas hazatérés c. tetralógia része. De ezt úgy kellett wikipédiáról lelesnem, mert a RaRe könyvtár nemes hagyományaihoz híven a kötetben erről egy büdös szót sem ejtenek.) ( )

> Nicolas (Amazon) : https://www.amazon.fr/gp/customer-reviews/R3PVN52S9WC483?ref=pf_vv_at_pdctrvw_sr...

> Nuit blanche (No. 13, avr.–mai 1984, pp. 41–42) : https://id.erudit.org/iderudit/21516ac

> Babelio : https://www.babelio.com/livres/Handke-Histoire-denfant/145943

Mit einem Kind leben. In der Vorstellung einer wortlosen Gemeinschaft mit kurzen Blickwechseln. Diese Gemeinschaftlichkeit wird vom Mann von der Geburt bis zu seinem 10.Jahr berichtet, auch die Entfernung von der Frau, die aber im Hintergrund bleibt. Kein Dialog sondern eine analytische Beschreibung in einzigartiger Sprache. Die Entwicklung des Kindes, sein Herauswachsen aus der Zweierbeziehung in die Gemeinschaft Gleichaltriger in zwei Sprachkulturen (der französichen u. deutschen). Die Beziehung des Mannes zur Arbeit des Schreibens (des Künstlers zu seiner Arbeit) zieht sich als ein roter Faden durch den Text: wie diese in Einklang bringen mit dem ihm aufgezwungenen Tagesrhythmus des Kindes?
… „die Arbeitsreise sollte Tag und Nacht (wenigstens im Kopf) weitergehen; und das Kind, ohne je zu stören, unterbrach den Werktraum – verhinderte ihn schon in voraus.“ (S. 83)
Diese Arbeit, die sein Leben ist: „Gedanke: »Ich arbeite an dem Geheimnis der Welt«“ (S. 91)
Und: „Auch er war nicht fähig, genügsam in der bloßen Anschauung zu leben: er mußte zum Herrn seiner Einsichten werden; und dazu benötigte er eben doch wieder das Tätigsein.“ (S. 119) (IX-11) **** ( )