Egymondatos összefoglalás: Stanislaus Büdner pék és hipnotizőr kalandjai a XX. század első felének Németországában, Hasek modorában. Ezzel a könyvvel kapcsolatban az volt számomra a kérdés, hogy fogja a maga humoros-ironikus-anekdotikus modorában bemutatni a hitlerizációt és a második világháborút. Nos, tulajdonképpen sehogy: ahogy Strittmatter elérkezik ezekhez az eseményekhez, a regény derűsen kesernyés hangütése átúszik valami finom melankóliába, és ami azt illeti, szerintem ez a legjobb, amit az író tehetett ebben a helyzetben. Szóval ez tetszik. Ami már kevésbé tetszik, a könyv mellékes üzenete: hogy a fasizmus kizárólag azoknak a bűne, akik tulajdonnal rendelkeztek. A kocsmárosoké, gyáriparosoké, pékmestereké, és persze az arisztokratáké. A nincstelenek meg (a pékinasok, munkások és béresek) csak úgy bele lettek taszigálva ebbe a kozmikus marhaságba, félrevezették vagy egyenesen erőszakkal kényszerítették őket. De mivel ez egy NDK-s könyv az ötvenes évekből, ezen annyira nem lepődtem meg.

Ami meg legkevésbé tetszett, az maga a főszereplő, Büdner. Egész egyszerűen túlságosan se hús, se hal figura ahhoz, hogy egy nagyívű mesét köré lehessen építeni. Nyoma sincs benne Svejk karizmatikusan kolosszális hülyeségének, vagy Yossarian elhivatott individualizmusának. Tulajdonképpen csak a naivitását lehetne kiemelni, mint jellemző tulajdonságát – még paranormális képességei is csak úgy lifegnek rajta, mint valami félig lerágott köröm, amire Strittmatter időnként emlékeztet ugyan minket, de egyébként nem akar túlságosan kezdeni vele semmit. És az is zavart szegénykémben, hogy akárhány nővel akadt össze a könyv lapjain, azokról kiderült hogy kurvák/fasiszták/egyéb, mindenesetre kivétel nélkül kibabráltak Büdnerrel. Nekem meg az a filozófiám, hogy aki csak ilyen nőkkel találkozik, az először is nézzen magába, mert valószínűleg ott lel rá a probléma megoldására.

No, azért nem bántam meg, hogy időt szántam rá. A csodatévő összességében szórakoztató, helyenként tanulságos könyv, ha nem is írta be magát aranybetűkkel a mentális emlékkönyvembe. ( )

Wie interessant ist es doch das komplette Leben eines fremden Menschen zu verfolgen! Von der Geburt bis zum Tode, von den Eltern bis zu den eigenen Kindern - ja sogar die tiefsten Gedanken, emotionalen Höhen und Tiefen des Stanislaus Büdner präsentiert uns Erwin Strittmatter. Geboren um Schriftsteller zu werden, stellt er sich den Herausforderungen seines Lebens. Somit erlebt der Leser die Weimarer Republik, das Dritte Reich und die DDR aus den Augen eines naiven Bäckergesellen, Fabrikarbeiters und Bergmannes wie auch als Journalist und Parteifunktionär und schließlich als schreibender Postbote. Dabei waren es stets die Liebe zu Rosa und zur Literatur, die ihn an- und umtrieben.
Die Stärke dieses Romans liegt zum einen in den ausgefeilten Charakteren, die sogar kleinste Nebenrollen zum Leben erwecken. Darüber hinaus findet Strittmatter eine ganz eigene Sprache, die feinsinnig die Personen charakterisiert und dabei stets poetisch bleibt. Eine wahre Freude für jeden, der sich an einem wohlgeformten Satz erfreuen kann! ( )