Ezt a könyvet egy kedves vevőmtől kaptam kölcsön (a trilógia többi részével együtt – azok is nemsokára sorra kerülnek), hogy olvassam egészséggel. Hát kifordult sarkából a teremtés? Hová jut ez a világ, ha a könyvesbolti dolgozóknak a vevők ajánlanak olvasásra könyveket??!!?!!! Mindegy, nem vitatkoztam. Vevővel nem vitatkozunk. Meg hát norvég szerző. A norvég szerzők a gyengéim. Nem tudom, mit tesznek a vízbe arrafelé, de elképesztően jó íróik tudnak lenni. Vagy lehet, nem is a vezetékes vízben található vegyület a titok, hanem a hosszú, hideg, depresszív éjszakák? A fjordok bámulása, melyek masszív, közönyös jelenvalóságukkal folyvást az emberi élet mulandóságára figyelmeztetik a művészt?

Akárhogy is, Ragde könyve egy mestermunka. Adott egy agyvérzés, ami kórházba kényszeríti a kemény norvég gazdasszonyt, és adott három fiú, egy unoka, és egy férj és számos malac, akik ennek következtében kénytelenek összeseregleni az enyészetmarta birtokon. Hozzák magukkal sérelmeiket és elfojtásaikat is (talán a disznók nem... bár ki tudja), de ez csak természetes, hisz a skandináv regény elfojtás nélkül olyan, mint az autópálya szélén lerohadt jármű elakadásjelző háromszög nélkül – elképzelhető, de semmiképpen sem szabályszerű. Voltaképpen csak a szokott nyomasztás egy bűnös titokkal, ami végig ott lebeg a szereplők feje fölött, a háttérről pedig a széthulló családi kúria gondoskodik, ami a széthulló családi kapcsolatok metaforájaként is értelmezhető. Ugyanakkor az egész olyan erős, hogy még. Üt minden mondata, vélhetőleg azért, mert Ragde birtokolja azt a pontos, szószátyárságtól mentes, intenzív empátiát, amitől minden egyes figurája életteli lesz, amitől mind a párbeszédek, mind a szereplők egyéb társas kapcsolatai feszültséggel töltődnek fel. Ez a pontossággal elegyített részvét az, amitől a legjobb skandináv regények behúzzák az olvasót a saját világukba, és nem engedik ki onnan.

Nagy élmény volt. Írók, nézzetek több fjordot! Hátha az a dolgok kulcsa. ( )

Svartur húmor og stórskrítin fjölskylda er kjarninn í þessari sögu. Þegar móðir heimilisins liggur fyrir dauðanum þurfa gamall maður sem þvær sér ekki, hundaþjálfari, smámunasamur útfararstjóri, svínabóndi og samkynhneigður gluggaútstillingameistari að hittast og gera út um gömul og ósögð leyndarmál. Naut sögunnar. ( )

I loved this book. The format of introducing the three brothers individually in their own lives, by giving them each their own section allows the reader to feel connected to each and have a feel for the uncomfortable dynamic when they eventually come together at their mother's bedside. So excellent characterisation moves the plot along to an unexpected reveal in the final pages.
I feel totally frustrated that the rest of the series hasn't been translated into English. I want more! ( )

At the end of the day, it's all illogical. Why was Anna so mean to everyone? Why was Tor so blind to all the disorder? Why did the father stay on all these years? Preposterous.
And all other characters are undeveloped and just as preposterous in their actions. ( )

Prachtig verhaal dat begint met Anna, een tachtigjarige vrouw, die net voor Kerstmis een beroerte krijgt. Als de situatie ernstig wordt, moeten haar 3 zoons heel wat overwinnen om weer naar huis te komen. Alleen Tor woont nog thuis, de andere 2 (Margido en Erlend) hebben allebei met ruzie al jaren eerder het huis verlaten. Ook Tor's dochter Torrun wordt gewaarschuwd. Ze heeft haar vader pas een keer gezien, maar het gaat toch om haar oma. Ze willen niet op de vervuilde en vervallen boerderij blijven slapen, waar ook de vader nog woont. Maar als Anna sterft moeten ze wel. Het eerste gedeelte van dit boek verteld het levensverhaal van de 3 zoons en de kleindochter. Het tweede deel gaat over de tijd die ze op de boerderij doorbrengen in de dagen voor de begrafenis, over de gesprekken die ze hebben en over een vreselijk geheim, dat alle relaties op losse schroeven zet. ( )