A kőbányai rabbi és a bölcsesség fénye

Élt egyszer Kőbányán egy jeles rabbi, aki szomjúhozta az igazságot. Kereste-kutatta mindenhol, poros fóliánsokban, bölcs emberekkel való beszélgetésekben, de nem találta. Bement egyszer egy könyvesboltba, és azt mondta a tiszta tekintetű eladónak:
- Adjon nekem egy könyvet, amit, ha elolvasok, a bölcsesség fénye elönti homlokomat.
- Tessék parancsolni – mondta az eladó udvariasan -, itt van ez a Martin Buber kötet.
A rabbi boldogan hazament, és eltöltött egy kellemes órát a karcsú könyvecskével, amiben gótikus hászid rémtörténetek voltak. Tetszett neki, addig azt se tudta, van, ami egyszerre gótikus és hászid. De belenézett a tükörbe, és nem látta a bölcsesség fényét a homlokán. Vissza is ment másnap az üzletbe.
- Fiatalember! Én kértem öntől tegnap egy könyvet, amitől elönti homlokomat a bölcsesség fénye. Kaptam is egyet, elolvastam, de semmi! Nem volt rossz, de hol a bölcsesség fénye?
- Na de kedves uram - így a fiatalember. – Bejött hozzánk kalapban, kaftánban, mégis mit ajánlottam volna? A Bhagavad Gítát? Ha SZFE-s maszkban érkezik, talán kezébe nyomom Timothy Snydertől a Szabadság felszámolásá-t, ha pedig zsinóros magyar mentében, tányérnyi kokárdával (holott november van!), a Demeter Szilárd összest rovásírással. Mit várt tőlem? Csodát? Maga szerint itt dolgoznék ennyi pénzért, ha csodát tudnék tenni? A könyvek jók vagy rosszak (vagy csak nem olyan jók és nem olyan rosszak), a csodákat meg boltolja le a Teremtővel.
A rabbi ekkor mélyen elgondolkodott, megértett mindent, és a bölcsesség fénye ragyogott fel homlokán.

Mondjuk másnapra elmúlt, mint mindig. ( )