Kétfajta erkölcs van. Az egyik merőben formai: különböző polgári, vallási és egyéb konvenciók betartásából áll, ha ezek stimmelnek, akkor nem kell azzal foglalkozni, hány pofon csattan el a színfalak mögött, ki hogy síbol, lop, hazudik, szép matyóhímzéses csipketerítő fedi a penészfoltokat az asztalon, ne nézz be alá. A másik tartalmi, mélyebb és szándékaiban tisztább, a tettet nézi, nem a szavakat - nem csoda, hogy senkire nem haragusznak annyira az előbbiek, mint az utóbbi reprezentánsaira.

Gombrowitz - ez a pimasz! - utóbbi csoportba tartozik. Kedvenc foglaltossága, hogy az üres konvenciók mögé settenkedik, miközben azok valami magasztos dologgal ügyködnek, és jól fenékbe billenti őket. A közép-kelet-európai televény szülötte - no most tudni kell, Közép-Kelet-Európában a realisták is abszurdot írnak, mert a politikai-társadalmi viszonyok eleve képtelen alakzatokat tudnak ölteni. Gombrowitz ezért kénytelen emelni a tétet: az abszurdot is szorozza kettővel, így születnek ezek az utánozhatatlan elbeszélések. Nem is az alaphelyzetek groteszkek - azok gyakran kifejezetten hétköznapiak -, hanem a szereplők extrém reakciói, akik sosem úgy viselkednek, ahogy azt a "normális" embertől elvárnánk, ők terelik váratlan és hihetetlen ösvényekre az elbeszéléseket - ám pont ezáltal tapintanak rá a normalitás rejtett abnormitására. Az eredmény pedig egy tündéri abszurd, meghőköltetően fanyar humorral - olyasvalami, ami ugyan szerkezetileg széthullni látszik, de csak azért, mert majd szétfeszíti az erkölcsi indulat.

Gombrowitz az a fajta író, aki sosem évül el. (Mondhatni: sajnos.) Ápoljuk hát a kapcsolatot vele. ( )

Solid stuff, though the last two stories weren't quite up to the earlier ones. Everything was memorable, at least, and getting to re-read Philidor's Child Within was a special bonus. ( )

Inventive and bizarre early stories from the author of the great Ferdydurke. Vaguely Gogolian in their unkempt, satirical way, some of these seem to be genre parodies - detective story, adventure story, nautical yarn - while others, like the twisted Dinner at Countess Pavahoke's read like Swiftian social commentary. My favourites were the absurd Jules Verne parody Adventures and The Events on the Banbury which comes off as a psychedelic Arthur Gordon Pym. I also loved A Premeditated Crime, in which an obsessive police inspector is determined to see a crime where none exists. ( )

Could an imagination be more over-heated? Could anything be more fun than being sunk to the bottom of the ocean in an iron sphere? ( )

This book absolutely blew my mind. I can't recommend it highly enough; it's funny, haunting, absurd and well-written. Some of the images in these stories, the death of the rat, the floating egg prison, have kept me up these past few nights. ( )