En ensam man, en soldat, vandrar försiktigt mot fiendernas gränspostering med en vit flagg ovanför huvudet, en flagga gjord av en badhandduk. Det är en av de mäktiga bilder som Steinbeck skriver om i sina berömda reportage från olika fronter. Detta är inte de heroiska männens krig, eller de mäktiga slagens breda penseldrag. Detta är människors liv, deras tillvaro och känslor i samklang med en värld som slänger dem brutalt fram och tillbaka. Detta är krigets vardag i sin mest realistiska, men också magiska, skepnad.

This book is a compilation of John Steinbeck’s articles for the New York Herald Tribune, written in 1943. The majority of articles are direct observations of what happened with the troops in their daily lives as soldiers. The events take place in England, Northern Africa, and Italy.

The articles vary in content and tone from light-hearted to poignant to heroic to tragic. Steinbeck is reporting on the soldiers’ reactions to the various challenges presented to them, sometimes waiting a long while for something to happen followed by a flurry of action. The dialogues are plentiful and realistic. There are some fabulous stories here – my favorite is the joint effort of troops with their officers to (unofficially) save the life of a pregnant woman in Italy. If you want to see what a skilled novelist can do in the field of journalism, this is a great one to pick up. ( )

Kellemes olvasmány, de aligha a Steinbeck-életmű hófödte csúcsa. Többek között azért sem lehet a hófödte csúcsa, mert kellemes olvasmány, és ha egy háborús írás kellemes olvasmány, az azért nem jelent túl jót. Nyilván nem lehet eltekinteni attól, hogy ezek a szövegek publicisztikák, ami – sok egyéb mellett – azt is jelenti, hogy Steinbeck már az előszóban kénytelen mentegetőzni amiatt, hogy bizonyos dolgokat anno nem írhatott meg a Háborús Erőfeszítésre való tekintettel. Ennek következtében Steinbeck amerikai katonája kissé idealizált fickó: hősies, a jég hátán is megél, és bár kicsit irreális mennyiségű emléktárgyat gyűjt össze magának úton-útfélen (magyarán lop, mint a veszett fene), de voltaképpen ez se teszi különösen ellenszenvessé – inkább csak színezi a jellemét. A kötet legjobb pontjai is ezek a jelenetek: amikor az író a katonalét groteszk pillanatait figurázza ki (például Mullighan, a Nagy Trén feledhetetlen pacák), de azért nekem összességében hiányzott belőle még egy kis bevállalósság. Pont ezért azoknak ajánlom elsősorban, akiket érdekel a második világháború, de nem bírják a vért. ( )

This was a great look at World War 2, not the usual battles and politicians and generals but a look at the war from the eye level of the troops by a superb writer. It was almost like slice of life stories, some of the most compelling for me was a scene in a movie theater during the blitz. I'd seen the movie that was playing comfortably at home and not under bombing, a section on Bob Hope was easily the most patriotic. A few funny pieces "Germans fight for world domination and the English for the defense of England, the Americans fight for souvenirs." and a version of Santa that delivers Scotch to a thirsty press corp. ( )

Escritos por John Steinbeck para o jornal New York Herald Tribune entre junho e dezembro de 1943, a partir de diferentes campos de batalha da Segunda Guerra Mundial, os textos aqui reunidos foram pela primeira vez publicados em livro em 1958.

Dos navios de tropas em Inglaterra ao blitz de Londres, das lutas no Norte de África ao desembarque nas praias italianas, estes são relatos de um repórter com os pés e o coração no palco da ação, que come e bebe com os soldados atrás das linhas inimigas, que conversa com eles, que se lhes junta quando a luta eclode.

«Os artigos de que este volume se compõe foram escritos sob tensão», comentou o autor quinze anos após a sua escrita, na introdução deste volume. «Ao relê-los, o meu primeiro impulso foi corrigir, adoçar as frases mais ásperas e suprimir as repetições, mas cheguei à conclusão de que essa aspereza teria de manter-se.

Suprimi-la equivaleria a roubar-lhes o seu carácter de urgência. Estes artigos são tão reais como a má feiticeira e a boa fada, tão verdadeiros, autenticados e feitos para circular como qualquer outro mito.»

E lê-los é, ainda hoje, uma lição de humanidade.