I was familiar with much of this art history from a university introductory course (Darkness at Noon) and French political history from other readings but King weaves a wonderful story of their interconnectedness that filled in a lot of gaps for me. Perfect pandemic reading. ( )

I always enjoy histories of the arts (music history, literary history and art history), and Ross King is one of the best art historians writing for a broad audience. Obviously, a book (or in my case, an audio book) about art has its limitations (which copious use of Google Image search is the remedy).

The beauty of King's work is his focus on the *history* aspect - not just the history of the artists, but the history of the period more broadly. The history of the Second Empire and its fall, the Paris Commune of 1871, and the earliest days of the Third Republic are all here. We learn a lot about the artists, but also Napoleon III (and to a lesser extent, Napoleon Bonaparte), Wilhelm I of Prussia, and the political leaders of France in the period from 1863 onward.

The hero here is Eduard Manet; the ultimate villain is Ernest Meissonier. You might ask about the latter, "Who?" This book will tell you. Both hero and villain are portrayed not in black and white, but in varying shades of grey, with all of their human warts and foibles. A great read. ( )

It's hard to believe that Impressionism, the almost universally loved school of art would ever have been regarded as dangerous and controversial. However, in the 1860's that's precisely how it was regarded by the powers that be in France. This entertaining group tells the story of the movement through two opposing artists of the time: Ernest Meissonier and Edouard Manet, the former an accepted and officially revered traditionalist and the latter a revolutionary at the vanguard of a new wave of art.

It also weaves the history of the time through the story, the rise of the Second Empire, Baron Haussmann's rebuilding of Paris, the Franco-Prussian War, the bloody Commune, and finally La Belle Epoch. A great read for those who love art, history and/or France ( )

As good an introduction to the impressionist movement as I've read, though the end feels a bit rushed (and to be honest I haven't read all that many). Not quite to the same level as others of King's books, but still provides a very decent treatment of the evolution of the movement's critical reception. King's biographical details on the not-at-all-well-known-now Meissonier were fascinating, too. ( )

Ismét alapos munkát végzett King. Lelkesen láttam neki az olvasásnak.
A könyv felére mégis elfogyott a lendületem. A két főszereplő Meissonier és Manet mellett vagy 50 festő és számtalan egyéb történelmi személy kavarog a könyv lapjain. Ha abban a két évtizedben éltem volna, akkor sem tudtam volna ennyi mindenkit megjegyezni, sőt nem is érdekelt volna ennyire. Annyira sok az anyag, hogy művészettörténészeknek vagy múzeumi kalauzoknak is elég.
Rengeteg kis érdekes apró történetet mesél el King, de sok olyasmit is, amin napi apró-cseprő ügy.

További problémám, hogy bár színvonalas a könyv egy festészetről szóló munkát szerintem nem lehet úgy eladni már, hogy két helyre begyűjtenek a megemlített festmények közül egy tucatot, miközben több száz festményről van szó. Miközben olvasom a képmezőm szélén folyamatosan az említett képet kellene néznem, akár a belenagyítás lehetőségével. Értem, hogy ez még azért túlzás, de hogy ennél sokkal több fényképre lett volna szükség az biztos.

Meissonier-ről korábban nem is hallottam, most pedig kiderült, hogy minden idők egyik legjobb árfolyamú _élő_ festője volt. Festményei bevételéből egész kis kúriát épített magának, amit folyamatosan átalakított.
Rendkívül részletes, anatómiai pontosságú festményeiért imádták, melyeket mániákus alapossággal készített el. Felvásárolta Napóleon sok fontos tárgyát, így azok nem csak korhűek lehettek a festményein, hanem teljesen egyezőek a valósággal. Kevéssé lehet reformernek nevezni, mégis vonatsínt építtetett a kertjébe, hogy egyik kedvenc témáját, a lovakat, futásuk közben minél pontosabban ábrázolhassa.

Manet sokkal ismertebb manapság, a könyv szerint ugyan nem impresszionista, de az impresszionizmus elindításában volt alapvető szerepe. Akkor viszont napi anyagi gondjai voltak, annak ellenére, hogy anyja bőkezűen támogatta az önző, öntömjénező és - történet szerint - nem túl tehetséges festőt. Az éves párizsi festészeti kiállításon külön program volt képeinek kigúnyolása. Bikát annyira nem tudott festeni, hogy egyik nevetség tárgyává lett képét önkritikusan szétszabdalta. Ugyanakkor újszerű látásmódja, a korábbi festményekre alapozott parafrázisai elismerést érdemelnek.

Az, hogy a könyv párhuzamos életrajz, nem is derült ki eleinte. Az impresszionizmus döcögősen kezdődő diadalútjának végigkövetésére számítottam. Vártam a katarzist, amikor végre győz az "igazság", azok a festmények, melyeket ma is a legjobban lehet eladni, végre a "helyükre kerülnek". Ehhez képest semmiféle katarzis nincs. A sok száz oldalba nem is fért bele a festők életének legvége és utóélete, csupán az epilógusból derül ki sorsuk befejezése, és az, hogy miként változott képeik árfolyama egészen máig. Kicsit mintha már a szerző is megunta volna az anyagot.
Emiatt korábbi könyveihez képest csalódás volt ezt végigolvasni. ( )