Jussi Valtonen

"... désemparé dans un nouveau millénaire où aucune tradition ne semblait trouver une place naturelle, sauf celles qui étaient en rapport avec les biens matériels et leur consommation - et encore, à condition qu'ils soient aussi peu chargés d'histoire culturelle que possible" p174

"La liberté de parole ? Quoi, ça menacerait la liberté de parole, de prendre les autres en considération ? A cause de la liberté de parole, on ne pouvait pas respecter les racines des autres ? Il était donc important d'offenser autrui par principe.... pour montrer qu'il était légal de parler ainsi ?" p200

"Dans sa jeunesse, il avait pensé que l'Allemagne nazie de Hitler remontait à une éternité. Mais en fait c'était hier. Les gens qui se sont battus dans les maquis français pour une Europe libre continuait de se réunir dans différents Etats. Récemment, il y avait même encore des vétérans de la Première Guerre mondiale. La réalité était tissé de fils que les jeunes n'avaient pas vus mais qui ne cessaient pas pour autant d'exister." p405

"Lors d'une tempête sur l'océan, les vagues déferlent qu'en surface : dessous la mer est calme. Ce ne sont pas les faits qui nous écrasent, c'est la façon dont nous les appréhendons" p850

"Comme il serait différent le monde, si l'histoire était racontée par ceux dont la vie était en jeu, ceux qui subissaient toutes les décisions prises par d'autres pour des raisons qui leur étaient parfaitement étrangères et qu'ils ne pouvaient pas comprendre" p859… (más)

El sem tudok momentán képzelni olyan regényt, ami jobban hasonlítana egy Franzen-könyvre, mint ez – néhány kései Franzentől eltekintve. Ugyanaz a bő lére eresztett epikus hömpölygés sok mellékszállal, ugyanazok a pazar jelenetek*, ugyanaz az ökológiai érzékenység, és: ugyanaz a túlírtság, ami Franzennél nem hiba, hanem szükségszerűség, hiszen az ilyen nagy ívű elbeszélő prózában csak ez az effektív túlírtság képes megteremteni az a kellően széles porondot, ahol a szereplők kibontakozhatnak**. Persze ez a hasonlóság-dolog bóknak elég mérgezett, mert ugye a valamire hasonlítás néha csak feltűnőbbé teszi, hogy az a másik valami mégsem egészen az. (Talán ezért simultam bele olyan sokára ebbe a történetbe.)

De most szakadjunk le Franzenről, és beszéljünk inkább Valtonenről. A Nem tudják, mit cselekszenek egy eklektikus regényböhöm, ami a XX-XXI. századi fogyasztói társadalmak szinte követhetetlen számú problémáját kívánja érinteni. Beszél közösségi oldalakról, tudomány morális kérdéseiről, családon belüli elidegenedésről, bevándorlásról, egyszóval a „szép új világról”, okosan, finoman és baromi nyugtalanítóan***, de mindig szem előtt tartva, hogy végtére is regényben vagyunk, nem pedig egy esszében. És külön bravúr, hogy ez a regény mindezek mellett/felett az elöregedő, lusta Európa és a céltudatos, de részvétlen Amerika összehasonlításának nagyszabású kísérlete is. Természetesen mivel regényről, és nem agitprop kiáltványról van szó, ne számítsunk arra, hogy az író határozottan leteszi a voksát egyik vagy másik mellett, de ez a szöveg alagsorában végigkúszó egymáshoz mérés egészen izgalmas gondolatokat ébreszt az olvasóban.

Szóval nagyon jó könyv. Nem tudom nem bámulni, hogy olyan nagy szándékkal veti bele magát az epikus irodalom mérhetetlen mélységeibe – védőháló nélkül, meg minden. És nem tudom nem bámulni azért is, mert (kisebb zökkenőktől eltekintve) ezt nagyon szórakoztatóan és intelligensen teszi. Nem hibátlan, mégis jár neki az öt csillag, már csak azért is, mert a vége megütött: felépült egy tragédia, megtörtént a bravúros szempontváltás, amitől átrendeződött az összes addigi prekoncepcióm, aztán az utolsó oldalakon kaptam egy fájdalmas jobbhorgot a szemem alá. És ha egy regénynek üt a vége, az mindig nagyon jó regény. Nyilvánvalóan jelentős mű, már csak a nagyszabású koncepció miatt is megérdemelte azt a Finlandia-díjat. (Zárójelben: ez pont az a fajta nagyepika, amit jelenleg nem nézek ki egyik magyar írónkból sem. Ennek okaira még keresem a választ.)

Ui.: Ja, az egyik statisztát Franzennek hívják. Igazán nem tudom, ez utalás akar-e lenni.

* Pazar – ez számomra azt jelenti, hogy vizualizálható, vagyis le tudom fejben forgatni (akár velem a főszerepben). És alighanem azért tudom fejben leforgatni, mert bámulatosan életszerű párbeszédekből épül fel, a párbeszéd pedig (véleményem szerint) bármely leírásnál jobban képes eleven szereplőket teremteni – feltéve persze, ha életszerű.
** Ebben a tekintetben Valtonen valamivel gyengébben teljesít, mint amerikai tejtestvére. Ugyanis túl sok olyan retrospektív visszaemlékezést épít bele a regénybe, ami tevőlegesen nem mozdítja előre a cselekményt, csak éppen úgy van. Megjegyzem: ettől függetlenül több ilyen blokk káprázatosra sikeredett, csak éppen sajnos káprázatosságukon túl semmilyen funkcióval nem bírnak.
*** És azért nyugtalanító, mert vizualizálható. Lásd az első lábjegyzet.… (más)

This novel takes some effort and thought to absorb but it's worth the time for the most part. The author does a good job with characterizations and plot although by page 400, I was ready for a more tightly edited version. Important themes include the possible insidious impact of technology in our everyday lives and on children, parenting challenges and divorce, the morality of animal research, truth and lies in media, and interesting views of life in the US compared to Finland. Yes, it's almost too much for one novel. But the book is 4 stars for those who are intrigued by personal technology issues or complicated family dynamics.… (más)