Kim John Payne

Nagyon szerettem már az Egyszerűbb gyermekkort is a szerzőtől, és ez a könyve is szemléletformáló. Bár a végére úgy éreztem, nem emlékszem belőle semmire, mégis eszembe jutnak adott helyzetben az ötletek. Nekem az ilyesmi példákkal sokkal jobban megragad, úgyhogy ezek egyáltalán nem zavartak, sőt. Még a kamaszokhoz való hozzáállásból (ami egyelőre nem aktuális) is sok minden megmaradt. Remélem, tudom úgy csinálni, hogy az én gyerekem se szálljon be az autóba, ami majd két kanyar múlva felkenődik egy fára.

Végigveszi azt is, hogyan változnak ciklikusan a nevelési divatok. A nagyon szigorúan kontrollált gyerekek felnőve egyáltalán nem szabnak határokat a saját gyerekeiknek, akiknek így nincs mibe kapaszkodni, akkora felelősséget és szabadságot kapnak túl korán, amit egyszerűen nem bírnak el. Nem korlát, hanem kerítés.

Szembesít rossz berögződésekkel, és gyanús, hogy ez alapján tanácsolta Hintafa (akinek a kölcsönzést is köszönöm) a reggeli meseolvasást, mert a nehezen ébredő gyereket nem lehet futtában ébreszteni, miközben már rohangálunk fel-alá, hogy időben elkészüljünk. Korábban kell kelni hozzá, neki is, de megéri a nyugodt napkezdés. Ugyanígy nem lehet kirántani semmilyen tevékenységből, hiába tudjuk mi már egy ideje, hogy indulni kell valahova, haladni az esti rutinnal stb, a kicsi gyerek ezeket még nem tudja követni. A napokat sem, nincs a fejében a hét, hogy most lesz ovi vagy nem (pedig már jelöljük a naptáron is, előbb-utóbb meglesz az). Szóval észben kell tartani a gyerek aktuális fejlettségi szintjét, és ahhoz igazodni, mindig, nem nagyobbként kezelni a kisebbet, nem kicsinyíteni a nagyot (csak ha okot ad rá), ezekben nagyon jól segít, végigveszi a szakaszokat, elmagyarázza nagy vonalakban az agyi fejlettséget is, hogy ne várjunk olyasmit attól a kölöktől, amire egyszerűen még nem képes. Nagyon sok frusztrációt spórolunk meg így mindannyiunknak. Amit eddig sikerült beépítenem, az nyugodtabb közös időt ad, biztonságot és kötődést erősít. Az előző könyvét is, ezt is ajánlom mindenkinek.… (más)

An interesting book that really speaks to how (I think) I will want to parent when we have kids. Focusing on simplicity: less stuff, less toys, less planned activities, less busyness and stress. I truly believe that kids being allowed to be "bored" is very valuable, and leads to creativity and a healthier mental state, and this book really backed me up on that.

I'm not sure I agree with everything in the book such as: not talking to your kid as you would an adult, avoiding politics and global issues, and talking to them less in general (to encourage them to listen when you speak, and make your speaking more impactful), removing the TV entirely, etc. Not that I disagree with these things, I just haven't really made up my mind on them.

I also didn't really like how the entire book seemed to be written for parents who already have kids they can't manage, rather than parents who's kids are fine and just want to learn new concepts, or prospective parents trying to ready themselves, or just adults who are often adjacent to kids (uncles, teachers, etc).… (más)

Lovely reminder to be a Slow Mother - I was trying to enrich my daughter's day by jam packing it full of crafts, activities, cooking, trips, dancing etc and I know see that by filling it full of high notes every day they all start to look the same - instead I will not stop trying to contantly keep her entertained and rather allow her to be bored and find her own 'ordinary' and just schedule one or two fun-filled out of the ordinary activities for each day so that they are actually memorable. If every moment is 'rainbows' soon rainbows become dull.
I found the minimalist way of life last year and I can attest that the fewer toys they have the more they play. And the ones she plays with the most are things like cups, fabric etc - things that can be turned into anything, along with some small dolls/figurines.… (más)

Nagyon szerettem már az Egyszerűbb gyermekkort is a szerzőtől, és ez a könyve is szemléletformáló. Bár a végére úgy éreztem, nem emlékszem belőle semmire, mégis eszembe jutnak adott helyzetben az ötletek. Nekem az ilyesmi példákkal sokkal jobban megragad, úgyhogy ezek egyáltalán nem zavartak, sőt. Még a kamaszokhoz való hozzáállásból (ami egyelőre nem aktuális) is sok minden megmaradt. Remélem, tudom úgy csinálni, hogy az én gyerekem se szálljon be az autóba, ami majd két kanyar múlva felkenődik egy fára.

Végigveszi azt is, hogyan változnak ciklikusan a nevelési divatok. A nagyon szigorúan kontrollált gyerekek felnőve egyáltalán nem szabnak határokat a saját gyerekeiknek, akiknek így nincs mibe kapaszkodni, akkora felelősséget és szabadságot kapnak túl korán, amit egyszerűen nem bírnak el. Nem korlát, hanem kerítés.

Szembesít rossz berögződésekkel, és gyanús, hogy ez alapján tanácsolta Hintafa (akinek a kölcsönzést is köszönöm) a reggeli meseolvasást, mert a nehezen ébredő gyereket nem lehet futtában ébreszteni, miközben már rohangálunk fel-alá, hogy időben elkészüljünk. Korábban kell kelni hozzá, neki is, de megéri a nyugodt napkezdés. Ugyanígy nem lehet kirántani semmilyen tevékenységből, hiába tudjuk mi már egy ideje, hogy indulni kell valahova, haladni az esti rutinnal stb, a kicsi gyerek ezeket még nem tudja követni. A napokat sem, nincs a fejében a hét, hogy most lesz ovi vagy nem (pedig már jelöljük a naptáron is, előbb-utóbb meglesz az). Szóval észben kell tartani a gyerek aktuális fejlettségi szintjét, és ahhoz igazodni, mindig, nem nagyobbként kezelni a kisebbet, nem kicsinyíteni a nagyot (csak ha okot ad rá), ezekben nagyon jól segít, végigveszi a szakaszokat, elmagyarázza nagy vonalakban az agyi fejlettséget is, hogy ne várjunk olyasmit attól a kölöktől, amire egyszerűen még nem képes. Nagyon sok frusztrációt spórolunk meg így mindannyiunknak. Amit eddig sikerült beépítenem, az nyugodtabb közös időt ad, biztonságot és kötődést erősít. Az előző könyvét is, ezt is ajánlom mindenkinek.… (más)