Imagen del autor

Gergely Ágnes

Autor de Oklahoma ezüstje : portrék

12+ Obras 16 Miembros 4 Reseñas

Sobre El Autor

Incluye los nombres: Agnes Gergely, Gergely Ágnes

Créditos de la imagen: Agnes Gergely

Obras de Gergely Ágnes

Obras relacionadas

País de nieve (1947) — Traductor, algunas ediciones3,304 copias
Contemporary East European Poetry: An Anthology (1983) — Contribuidor — 40 copias

Etiquetado

Conocimiento común

Otros nombres
Guttmann, Agnes
Fecha de nacimiento
1933-10-05
Género
female
Nacionalidad
Ungarn
Lugar de nacimiento
Endrőd, Ungarn
Lugares de residencia
Zalaegerszeg, Hungary
Budapest, Hungary
Szeged, Hungary
Educación
University of Budapest
Ocupaciones
educator
novelist
journalist
translator
essayist
poet
Premios y honores
Hungarian Academy of Sciences
Biografía breve
Ágnes Gergely, née Guttmann, was born to a Jewish family in the village of Endrőd, Hungary. Her parents were Rózsika Fenákel and György Guttmann. Her father was murdered in the Holocaust during World War II. She spent her childhood in Zalaegerszeg and was educated in Budapest and Szeged. In 1950, she got a job in a factory, but was later admitted to the Faculty of Arts and Humanities at the University of Budapest. She taught high school, worked as a producer for Magyar Rádió's foreign broadcasts, then was a columnist and editor for newspapers and the literary magazine Nagyvilág. She also translated English and American works into Hungarian, including works by James Joyce and Dylan Thomas, and lectured on English literature at Eötvös Loránd University. She took her pen name Gergely from the hero of the Hungarian novel Eclipse of the Crescent Moon by Géza Gárdonyi. In 1963, Ágnes published her first poetry collection, Ajtófélfámon jel vagy (Sign on My Door Jamb). Her debut novel A tolmács (The Interpreter) appeared in 1973. Her collected poems were published in 2006 in the volume Útérintő. Ágnes Gergely was awarded the Attila József Prize in 1977 and 1987 and the Kossuth Prize in 2000. She is a member of the Society of Poets and the Hungarian branch of the PEN Club. In 1998, she was elected a member of the Hungarian Academy of Sciences.

Miembros

Reseñas

Komolyan mondom, szebb hely lenne a világ, ha az egy mondatnál hosszabb közérdekű feliratokat (pl. a BKV-s utastájékoztatókat) Gergely Ágnes fogalmazná meg. A pontosságnak ez a teljessége egyszerűen gyönyörű, és ezek a szövegek egyben azt is prezentálják, milyen ereje tud lenni a líraiságnak, ha tömör szűkszavúsággal párosul. Ez pont az a hang, ami a magyar prózából annyira hiányzik (talán Ottlikot lehetne elődként előcibálni), mindenesetre Gergely Ágnes igazi előzmény nélkül teremtette meg saját költészetéből kilépve összetéveszthetetlen prózastílusát.

Ezeknek a rövid írásoknak a műfaja portré – a XX. század második felének megkerülhetetlen irodalomtörténeti figurái hol érzelmes, hol elegáns skiccben. Bizonyos értelemben megkerülhetetlen kultúrtörténeti jelentőségű kötet, különösen mert Gergely Ágnes nem pusztán mint író szemléli ezt a világot, hanem könyvkiadói munkatársként, lapszerkesztőként és fordítóként is. Másfelől ezek a portrék legalább annyira szólnak az íróról, mint magáról a célszemélyről, hiszen Gergely a saját érzelmei szűrőjén keresztül vizsgálja őket. De vesszek meg, ha ezt hibának találom. Mi több: azok a szösszenetek, amelyekben legnyilvánvalóbb a vizsgáló és a vizsgált személy közelsége, átkozottul közel állnak ahhoz, amit én tökéletesnek nevezek.
… (más)
 
Denunciada
Kuszma | Jul 2, 2022 |
„Egy idő múlva férjhez mentem a színházi főkönyvelőhöz, Rezsőnek vagy Dezsőnek hívták, nem emlékszem.”

Ne számítson senki regényre. Inkább lírai képek, amelyek zaklatott lüktetéssel sorjáznak egymásra, és maguk sem hisznek abban, hogy végül elnyernek bármiféle feloldozást. Gergely Ágnes megint jobbára tökéletes mondatokat ír – hogy a tökéletes mondatok nem állnak össze tökéletes regénnyé (sőt, egyáltalán: regénnyé), az maga is a zaklatottság tankönyvi illusztrációja. (Attól meg, hogy „nem áll össze”, nem kell félni – az értelmet amúgy sem a szövegben kell keresni, hanem a saját reakcióinkban.) A magány könyve ez, de ezt árnyalatnyit enyhíti a szerző jól kitapintható öniróniája. A kisvárosi magányból indulunk el – abból az egyedüllétből, amit az érez, aki a Hajnali részegség-et egyedül szavalja az éjféli ívlámpák alatt, és egyedül libabőrzik tőle. Aztán a kisvárosból Chicagóig viszi az élet az elbeszélőt, de ha azt remélte, hogy a magány, mint valami meleg sál, kifelejthető a bőröndből, tévedett. Mert ott is ugyanúgy egyedül. Csak a társasága más.… (más)
 
Denunciada
Kuszma | otra reseña | Jul 2, 2022 |
Már a Tigrislázzal levett a lábamról a szerző, de most új kedvenc írót avattam (pedig nem osztogatom könnyen ezt a címet). Rajongok. A csodálatosan lírai mondatokért, amelyekből mégsem lesz túl sok, nem lesz tömény, mert közben egyszerű, hétköznapi mondatokat is kapunk. Azok meg kopognak. Néha rozsdás szögből vannak és mélyre fúródnak.

Nem ítélkezik, csak elénk állítja a szereplőket. A cselekedeteik, mondataik jellemzik őket. Az olvasó eldöntheti magának, mit gondol (persze aligha gondol mást). Sehol egy jelző a jellemükről, intellektuális képességeikről, tetteik helyességéről vagy helytelenségéről, ostobaságáról.

Az utak, az élmények, a kapcsolatok. Érzékeny és intenzív. Az ismétlései, a visszakötései kitűnő ritmust adnak a szövegnek. Azt mondja, nem tud prózát írni, csak verset. Én meg azt mondom, hála az égnek. A versfordítós kötet líraisága is magával ragadó volt, ezé is. A végére egészen zokogásig összetört. A színházi élmény elképesztő felfokozottsága, hogy én is kapkodtam vele a levegőt, a csalódottság, a pofon, jeges szélviharban, sötétben, a félmondatok az emlékekről a kavicsok alatt… felzaklatott, porrá zúzott. Ki akartam idézni, az egészet, ahogy a Tigrislázat is. Az ilyet is nagyon szeretem. Amikor olyan mondatokat olvasok, hogy muszáj megállni és gyönyörködni bennük.
… (más)
 
Denunciada
blueisthenewpink | Jul 2, 2022 |
Jót olvastam előtte is, igazán. De amikor ebbe a könyvbe kezdtem, ismét azt éreztem, hogy masszírozzák az agyamat a tökéletes mondatok. Élvezet Gergely Ágnestől olvasni, aki saját állítása szerint nem tud prózát írni, csak verset. Nagyon szeretem a lírai prózáját, a hangját, megérdemelten került a kedvenc szerzőim közé már a tőle olvasott második könyv után. Facsart most is, bár nem volt olyan nehéz, mint _A tolmács_. Talán a zaklatottsága, széttöredezettsége miatt. És mert az elején meg is nevettetett. Később sokszor eszembe jutott, hogy anyukám is a hetvenes években élt Amerikában egy évig, neki is ilyen volt-e, amikor nagyon egyedül érezte magát, nagyon idegen helyen. A képekről maroknyi társasággal mosolyog. Sokszor megálltam az eredetin gondolkozni, mert bár nem írott szöveg fordítása*, nem vagyok benne biztos, hogy például a „kulturális sokk” kifejezés már létezett magyarul. És még egy T.S. Eliot-utalás is lehet benne, ha jól fejtettük meg, itt: "parázsos védettségében a tükrök körülsötétlik az összetartozás kávéskanálnyi idejét."**. (Jó, csak be akartam szúrni ide is az idézetet, mert annyira, annyira.) Nagyon jó volt visszatérni hozzá, nem hiszem, hogy valaha csalódni fogok, ha hozzá fordulok csodás mondatokért.

*kivéve például a dalszövegnél. A Home on the Range című cowboydal lehetett, amit a végén énekeltek, a könyvben magyar szöveggel, nem is akármilyennel. Gergely Ágnes, na.
**"I have measured out my life with coffee spoons"
… (más)
 
Denunciada
blueisthenewpink | otra reseña | Jul 2, 2022 |

También Puede Gustarte

Autores relacionados

Estadísticas

Obras
12
También por
2
Miembros
16
Popularidad
#679,947
Valoración
½ 3.7
Reseñas
4
ISBNs
12
Idiomas
2