Lev Bezymenski (1920–2007)

Vannak könyvek, amelyek sorsába egyszerűen bele van kódolva, hogy megöregedvén egy vidéki könyvtár 50 Ft-os polcán kössenek ki. Olyan ez, mint valami szociális otthon, vagy éppenséggel menhely, ahol szamárfüles kötetek szomorú kutyaszemmel várják, hogy valaki kiszabadítsa őket. A "felszabadulás"* utáni, szovjet történészek által írott munkák is ilyenek, és bizony az ő helyzetük nem túl reményteljes. De azért egyiküknek sikerült megszöknie, jóvoltomból.

Teljesen világos, hogy Bezimenszkij könyve miért is került oda, ahova. Jellemző rá valami imbecillitással határos szelektív amnézia, ami oly sok marxista második világháborús munka sajátja. Egyrészt szó sem esik benne (még érintőlegesen sem) a sztálinizmus bűneiről, a szovjet katonák által elkövetett atrocitásokról, amit még megbocsátanék, ha nem lenne közben teletömve az egykori nyugati szövetségesek elleni propagandával – ami áll egy rész igazságból, egy rész rosszindulatú pletykából, és egy rész vaskos csúsztatásból. A gödör mélyét e könyv alighanem akkor éri el, amikor a nácik és nyugatiak közti (feltételezett, de bizonyíthatóan csak német tervként létező) különbéke-tárgyalásokat párhuzamba állítja a NATO megalakulásával, hisz mindkettő a kommunizmus ellen, és a németek részvételével született. Most azon túl, hogy a varsói szerződés tagállamai között is bizony akadt egy német állam – amikor ilyet mond, tényleg nem ugrik be a csávónak a Molotov-Ribbentrop paktum? Az meg, hogy szemrebbenés nélkül behazudja Hitlernek a ciánkapszula általi halált, csodásan illusztrálja, a korszak ún. „történészei” milyen elképesztő erőfeszítésekkel próbálták Sztálin sugalmazására meghamisítani az adatokat – a szovjet Bölcs Vezér ugyanis gyakran utalgatott rá, hogy riválisa biztos „túl gyáva” ahhoz, hogy főbe lője önmagát. És ha ő azt mondta, akkor úgy is kellett lepapírozni. Az a lyuk meg a fején biztos csak szellőzőnyílás**.

Na mindegy, azért nem érték nélkül való könyv: a háború záró szakaszáról, Berlin elestéről és Hitler öngyilkosságáról közöl pár érdekes dokumentumot, amelyek jelentős része hitelesnek látszik***. És hát az is jó, hogy Hitler meghal benne. Bár az is igaz, hogy ezt persze nem siette el a vén dög.

* „Éljen, éljen a sztálini kolera dicsőséges győzelme a hitleri pestis fölött!” – ahogy Szorokin mondta volt.
** Vagy a „Hitlernek egy heréje volt” legenda, aminek egyik fő védelmezője szintén Bezimenszkij. Talán úgy volt vele, hogy a hiányzó ivarszerv még jobban kompromittálja majd a Führert. Mondjuk nem tudom, hová akarták még kompromittálni…
*** „Látszik” – ez a kulcsszó. Kérdés, mennyire fogadhatjuk el hitelesnek például egy SS-tiszt NKVD-nek tett vallomását… Ugye mindenki látja az udvarias szovjet kihallgató-tiszteket, amint a nemzetközi jog tiszteletben tartásával őszinte válaszokat csalnak ki a foglyul ejtett nácikból?… (más)