A vaskos regény nagyszerű leleményre épül: a cselekmény lexikonszerű szócikkekből bontakozik ki. A szócikkek a címszavak betűrendjében követik egymást, a lexikonszerűséget még a külsőségek is erősítik: a szócikkeken belül a címszó helyett ~ jel áll, alkalmazza az utalás jelét (→ bagázs) stb. Mindezekkel együtt a mű egyszerűen realista önéletrajzi fogantatású családregény. A nem hagyományos forma tulajdonképpen megkönnyíti a szerző dolgát: nem kell küszködnie - mint a többi családregény-írónak - a szálak elkötésével, a mellékszereplők fáradságos kiiktatásával. Az egyes szócikkek epizodistái szerepük lejártával automatikusan megsemmisülnek, az író a főszereplők életútjára, ábrázolására összpontosíthat. A Pornak két főszereplője van: a Szótáríró, a Szeles Andrásként is szereplő szerző és Porlód városa, Szeged. A Szótáríró a saját gyermek-, kamasz- és ifjúkorának világát, érzelmi válságait, iskolai, egyetemi élményeit, környezetét megrajzolva felidézi ősei alakját, élmény- és érzelmi világát. Nagyszerűen rímelteti a múlt különböző rétegeit a jelen idejű történéssel. Erre igen alkalmas forma a lexikonszerű felépítés, amelynek kezdetei az író első kötetében (Látom, nekem kell lemennem; Budapest, Szépirodalmi, 1977) már megtalálhatók. Ugyancsak a műforma teszi lehetővé, hogy sajátos orlódi címszavak mögött a Szótáríró számára rejtőző történeteket, értelmezéseket hol röviden, hol anekdotikus terjengősséggel, de mindig természetesen elbeszélje. Így kapunk árnyalt, több dimenziós és időben is rétegezett portrét a két főhősről: a Szótáríróról és a Porlód városáról. Temesi stílusában sajátos módon keveredik az irónia és önirónia, a nosztalgikus líraiság a játékossággal. Az író dicséretére legyen mondva, hogy a forma nyújtotta lehetőségekkel csak nagy ritkán akkor is csak a múltat időző címszavak esetében él vissza (pl. betyárbecsület, citura). A bravúrosan megalkotott regény jelentős alkotás, minden felnőtt olvasónak ajánlható.