“The next hour was three hours long.”

“I was doing a cheap sneaky job for people I didn’t like, but - that’s what you hire out for, chum. They pay the bills, you dig the dirt. Only this time I could taste it.”

Yup, that’s Marlowe’s thoughts about the job he’s hired to do in this one, following a girl for a man named Clyde Umney, a lawyer. And that's pretty much what he does for the entire book! It's not boring, but not a lot is going on. Except, of course, that the writing is done by Mr. Raymond Chandler, so even without a lot of action, it's still beautiful to read! And, as it is the last Philip Marlowe book, it ends rather well - for him! Unfortunately, it is my last read in this series, which is a total bummer. Maybe in a few years I'll revisit the collection, and this time read them in order! I'll miss ya' Marlowe!

Fun facts - Clyde Umney (in name) appears is Stephen King's short story "Umney's Last Case". “Playback” is Chandler’s last completed novel. It is the only Marlowe novel completed by him that is set somewhere other than Los Angeles. The setting is the town of Esmeralda, a fictional name for La Jolla. And oddly, of all Chandler's novels, “Playback” is the only one never to have been adapted into a film. Weird… ( )

Philip Marlowe is asked to shadow a young woman named Betty Mayfield. He isn't told why but the request comes from a lawyer. Soon he notes she is very frightened and someone is blackmailing her and unless he finds out what is behind all this, her life will be in danger.

A tough guy and another P. I. from Kansas City threaten Marlowe and one of them attacks him. After one competitor disappears and another pulls a gun on him, Marlowe knows he must learn the girl's secret. The novel contains the usual sarcastic dialogue, tough guys and hard women one finds in a Marlowe novel. ( )

As Chandler's last novel opens, Philip Marlowe meets a well-endowed redhead as she disembarks from the Super Chief and leads him to the California coast to solve a tale of big money and, of course, murder.

There had been a time when I read every book by Chandler I could get hold of. Having by now forgotten the story I re-read it with pleasure. (XI-22)

A kötet kisregényeiben Philip Marlowe háromszor feszül neki, hogy a kizökkent időt helyreállítsa, csak épp a harmadik elbeszélésben nem úgy hívják. (Nem tudom, miért – talán mert Chandler szerette volna bemutatni a szállodai detektívek életét is, ami Marlowe profiljába nem fért volna bele.) Van itt minden, amit megszokhattunk a noir óriásától: kőkemény rosszfiúk, korrupt politikusok és persze a szokásos gyanús nőszemélyek, akiknek valahogy (a jó ég tudja, hogy) a lakásában felbukkan egy hulla, de szerencséjükre akad egy magánszimat (aki valószínűleg titokban egy idő-féreglyukból odapottyant középkori nemes lovag), és kihúzza őket a katyvaszból. (Ezt a motívumot mindhárom sztoriban eladja nekünk Chandler… ami azért kicsit mókás…) No most én Marlowe-t nem tudom másképp elképzelni, mint Humphrey Bogart arcával, úgyhogy ő nekem a kaliforniai Ady Endre: sok költői hasonlat, még több cinizmus, mély vonzalom a femme fatale-ok iránt, és persze levesestányér méretű bús szemek. No meg ez a megalkuvás nélküli igazságvágy, hogy ebben az elcseszett nagyvárosi mocsokban megtalálja és felszínre hozza azt a cseppnyi jót, amiért élni érdemes. Mert ő nem menti meg a világot – csak picit élhetőbbé teszi.

Maguk a történetek azért nem túl acélosak. A Visszajátszás cselekménye olyan karcsú, hogy időnként nem csak én, de szerintem Marlowe se tudja, hogy dolgozik-e egyáltalán valamin, ami ügynek nevezhető. Viszont kapunk sok sziporkát kedvenc privát hekusunktól, aki időnként mintha egyenesen a közönségnek játszana. Ja, és hősünknek ezúttal két nőszemélyt is sikerül ágyba csábítania (vagy őt csábítják ágyba, ez nem olyan egyértelmű*), sőt! mindennek a tetejében a végén még egy igazi l’amour megbimbósodását is kénytelenek vagyunk megemészteni. A másik két sztori valamivel hajtósabbra van megcsinálva – ami azt illeti, kicsit túl hektikusan is kavarognak a dolgok időnként. De azért jó volt, finom volt, majd kérek még, köszi. Kicsit később.

* Amúgy azt hiszem, Chandlernél az autonóm nő azt jelenti, hogy autonóm módon mászik be Marlowe ágyába, és nem kell nagyon kapacitálni. ( )